( Csab | 2020. 09. 17., cs – 09:31 )

16 éves gimnazistaként művelődtem Raszkolnyikovon, aki baltával szétverte az uzsorás asszony fejét, utána feleségül vett egy kurvát a sarokról.

Pont 16 éves kölyköknek való, de azért tegyük hozzá, hogy legalább jó könyv volt. Dosztojevszkij oké.

 

A Bováryné volt a legjobb kötelező, kizárólag faszság volt benne. Tisztelet az írónak, mert kevesen vannak, akik több száz oldalon egy értelmes gondolatot nem bírnak leírni.

Bováryné helyett akár Szalacsit meg az ojjektumot is betehették volna kötelezőnek, ugyanaz a szint.

 

Volt az Anyegin, olvasod és fogalmad nincs, hogy miről szól. Utána csak minden második oldalt olvasol belőle, végül rájössz, hogy több napot feleslegesen elcsesztél és ugyanott tartasz, mintha ki sem nyitottad volna a könyvet.

 

Előbb-utóbb minden gimnazistában tisztázódik, hogy a kötelező olvasmányt nem azért adják, hogy elolvasd. Megvettük a 3 oldalas összefoglalókat, azt este többször elolvastam, azzal 4-esre kihúztam valahogy az irodalom jegyet.

 

Mindig sipítozott a tanárnő, hogy mekkora kárt okoznak a rövidített irodalmak, mert a diákoknak eszükbe nem jut végigolvasni a könyveket és igazságtalan előnyhöz jutnak a többi tanulóval szemben. Nem volt igaza, mert soha senki nem olvasta végig a kötelezőket, a jó tanulók a rövidítettet olvasták, a rossz tanulók meg semmit. Igazából a tisztességes, becsületes diákok problémája csak elméleti volt, legalábbis ilyennel nem találkoztam a gimiben.

 

Ennyit az irodalomról.

:)