( uid_21365 | 2020. 09. 16., sze – 01:46 )

Az hogy mi minősül alkotásnak, nem egy bináris valami, hogy csak nulla vagy egy, igen vagy nem válasz adható rá. Fokozatai vannak. Ennek ellenére, a legtöbb esetben teljesen nyilvánvalóan és egyszerűen el lehet dönteni hogy „igen” vagy nem. Szóval bár vannak fokozatok, de ez egy olyan eloszlás ahol a „találatok” messze többsége közvetlenül a nulla VAGY az egy közelében csoportosul. Nagyon kevés az olyan eset ami máshova esik. Szerintem legalábbis.

Na most sajnos a konkrét példáidat meg se tudom ugatni mert sose legóztam, és sose minecraftoztam. A legóról legalább nagyjából van valami elképzelésem hogy mi, a minecraftról még ezt se mondhatom el. Szóval ezekhez inkább nem szólok hozzá, bocs és ne haragudj! Elismerem, itt nincs meg a rálátásom a témára.

Vegyünk azonban egy talán hasonló másik játékot. Mármint, ami szerintem a kérdést illetően hasonló. A sakk.

Sakkozni jól tudok, legalábbis valamikor jól tudtam, járási sakkbajnokságon ezütérmet is nyertem. Na most alkotás-e?

A sakk feltalálása valamikor az ókorban egészen nyilvánvalóan alkotás volt! De egy JÁTSZMA?!

A húgom szerint az, ezt tudom, mert régebben épp erről vitatkoztam vele. Az én szememben NEM.

Elismerem, jól fejleszti az észt, a logikai érzéket, a koncentrálóképességet, szóval hasznos lehet ha valaki megtanul sakkozni. DE NEM MINDEN ALKOTÁS, CSAK AZÉRT MERT HASZNOS!

Pláne nem válik alkotássá csak amiatt valami, mert szórakoztató!

Az alkotás a szememben valami olyasmi, ami MÁSOK SZÁMÁRA IS nyújt vagy legalább elméletileg nyújthat örömet és/vagy hasznot. Tehát ha felépítek egy hidat egy folyó fölé, az alkotás, mert hasznos lehet másoknak. Ha írok egy regényt, az is alkotás, mert mások elolvashatják, és (legyünk optimisták...) az olvasók legalább egy részét szórakoztatja majd valamilyen értelemben és mértékig. Ha kitalálok egy jó zenét, más is hallgathatja, így az is alkotás. És soká lehetne még sorolni.

De egy SAKKJÁTSZMA?!

Még ha le is írják a lépéseit és így megőrzik a jövőnek, egészen valószínűtlen az esélye annak hogy bárki is bármikor majd újra lejátssza azért, hogy kielemezze! Jó, ennek az esélye mégse nulla, így megengedem hogy a sakkozást ne pontosan nulla mértékig tartsuk alkotásnak, hozzá lehet tehát rendelni valami picike pozitív számot, oké, de (szerintem) ez tényleg rendkívül kicsi kell legyen.

Ennél is kevésbé alkotás a szememben a foci. A sakkpartit legalább le lehet jegyezni s később elemezgetni. De egy focimeccset?! Oké, fel lehet venni videóra, s az is igaz rengetegen megnézik amikor játszódik, vagy pár órával később a tévében. De rögtön utána el is felejtik, már egyetlen évvel később a kutyát se érdekli. Pláne nem lehet „elemezgetni” mint a sakkmeccset. A sakkban legalább van valami belső logika. A fociban nincs, ott legfeljebb annyi az „elemzés” hogy „hú bameg, de kétballábas pancser volt ez a tahó, nem igaz hogy ilyen közelről is csak kapufát volt képes rúgni”!

Hát ez édeskevés a szememben ahhoz hogy alkotásnak nevezzem.

Ettől még a foci lehet hasznos annak aki focizik, mert ugye testedzés. Annak aki nézi, annak azonban csak időfecsérlés, szerintem.