Tetszetős érv, ott hibázik csak hogy az embert az állattól épp az különbözteti meg leginkább hogy képes és akar ALKOTNI. Az állat csak VAN, benne az épp adott természeti környezetében amit elfogad és meg se kísérel átalakítani, legfeljebb valami rém kezdetleges fokon, ösztönösen, mint amikor a termeszek várat építenek. Ebben azonban nincs semmi ELŐRE TERVEZÉS.
Az ember azért ember mert gondolkodik. Modellt készít az agyában a környezetéről, előre tervez, CÉLJAI VANNAK és keresi a hozzájuk vezető utat. és képes néha nagy kényelmetlenségek vállalására is, hosszú időn át, azért, hogy egy távoli de kecsegtető nagy célt elérhessen!
Ez mind hiányzik az állatokból. Vagy még ha némelyikben ESETLEG meg is van ennek valami halovány csírája, az emberben több tucat nagyságrenddel jobban van meg. EZ AZ, ami a leginkább megkülönbözteti az embert az állattól!
Abban a pillanatban tehát hogy egy korosztály ezt a habitust feladja, a szememben nem is minősül embernek, csak BESZÉLŐ ÁLLATNAK. Genetikailag lehet ember, testi alakját illetően is, de az értékét illetően a szememben nem sokkal különb mint egy állat, és mélyen megvetem. Ez a gondolat különben - persze sokkal művésziesebben és bővebben megfogalmazva - szerepel abban a regényemben is ami épp most van szerkesztés alatt az angol kiadatást illetően. Szóval én ezt (a talán sokak szemében elitista) véleményt olyan komolyan gondolom hogy még a műveimbe is beleírtam.
Szóval az teljesen oké amit írtál hogy a világ egészének nincs célja, de attól az Embernek még kell legyen, egyszerűen azért mert ha nincs, akkor ő már nem is ember. Akinek nincs célja, az ezzel feladja magát az ember mivoltát.