:) Hát sok mindent fel tudok róni a tudománynak, ahogy ezt másik szálban már taglaltuk egymás közt, de itt speciel semmi ilyen szándékom nem volt. Ez inkább csak egy megállapítás, egy jóslat - ha úgy tetszik - ami nem nélkülözi teljesen a logikát (v. úgy mondanám, h az ember érzi, h van esély arra, h élet folyása a vázolt összeomlásba rendezi a kibogozhatatlan szálait.)
Pontosan mik lesznek azok az "ügyek" amik mentén a konfrontáció kialakul, azt nem lehet tudni. De pl. az élettel, születéssel, halállal, egészséggel kapcsolatos tudományos területek a legnagyobb rizikófaktorok közé tartoznak. De pl a technikai fejlődéssel kapcsolatos dolgokban is látok konfrontatív lehetőséget, amikor az embereknek elegük lesz már az új dolgokból. Amikor már nem kell nekik gyorsabb, vagy kevesebbet fogyasztó autó. Nem kell új tv, telefon stb. Ezek értelmetlenségével szemben is kialakulhat egyfajta lázadás. Tudomány csodái elvesztik a közönségüket! Az ilyen bemutatók, h ember megy a Holdra és hasonlók - már nem fogják meghatni az embereket. Miért ne tehetnék fel a kérdést, h fasza, h tv-ben látom, h a Holdra lép az űrhajós - de ez mennyiben megoldás az én problémáimra? Persze ugyan ez áll az atlétikára is (ha már azzal jöttél), miért jó nekem, h vannak akik 10 alatt futják a 100-t? Ez nekem miben segít? De legalább olyan értelemben nem árt az atlétika - szemben a tudománnyal -, h nem gyárt le kötelezően beadandó oltást. Vagy nem teszi lehetővé, h génszerkesztéssel specifikációnak megfelelő egyedet hozzanak létre. Vagy nem hoz létre olyan technológiákat amik irreverzibilis folyamatokat indukálnak az ökoszisztémába stb.
Vagy amikor őrült pénzek mennek el valamilyen tudományos gigaberuházásra, aminek az alapkutatásban lenne meghatározó szerepe, de az értelmével csak egy szűk réteg, csoport van tisztában - akik ugyan hangoztathatják h szerintük mennyire hasznos, de meggyőzni az embereket erről nem fogják tudni.
Most igy ötletelhetek neked még - de hát ezeket nem látni előre, lehet teljesen más lesz.