( BehringerZoltan | 2020. 09. 14., h – 16:07 )

Egy sor szempontból lehetne elemezni a tudományt, mit olyat. Természetesen igazad van, korrumpálódott , akár a saját szabályait is megszegi stb. Különösen jól kitapintható ez az u. táplálkozástudományi kutatások kapcsán - már mindent [is] tilos enni - mint tudjuk. Minthogy az is igaz, hogy bizonyára vannak olyan tudományos résztvevők akik lelkiismeretesek, meg akik ugyan lelkiismeretesek de meg vannak vezetve, meg akik direkt lelkiismeretlenek, csalók , szélhámosok.  De az alapvető probléma nem ez, hanem amit írtam: túl nagy a szakadék a társadalom számára rendelkezésre álló ismeretek és a tudomány eredményeinek megértéséhez szükséges ismeretek halmaza között ahhoz, hogy ne hitről és tekintélyről kelljen beszélni, a tudomány társadalmi támogatottsága kapcsán. Ez pedig rendkívül paradox helyzet, mert a hit és a tekintély pont olyan dolgok, amik tudomány jellegétől a lehető legtávolabb állnak - ilyen formán a legitimitás kérdőjeleződik meg. Ez az ellentmondás nem feloldható és a "fejlődéssel" csak egyre jobban kiéleződik. Ez vezet el a tudomány összeomlásához.  Megrendül a hit  és a bizalom, a tekintély szertefoszlik és az egész buborékként pukkan ki. És nem számít h tudományos módszertan mennyiben tekinthető helyesnek v. jól működőnek. Amit írok be fog következni. Szükségszerűen következik be. És nem nagyon lehet ellene semmit tenni. Azt lehetne tenni, hogy emelni kellene a társadalom ismeretanyagát, hogy jobban megértse a tudományos problémákat, eredményeket. De már így is túl sokat és túl sokáig kell tanulni.  Én ezt eléggé borúsan látom.