Egyébként igaza is van Orosz Lászlónak, meg nincs is. Ott kezdődik valahol a probléma, hogy az egyetemi oktatók legnagyobb része mérsékelten alkalmas oktatásra, és nincs a rendszerben egy visszajelzés, amely ezeket az oktatókat elhajtaná a diákok környékéről. A másik, hogy sokáig nem volt megoldva a tantárgyak normális egymásra épülése, ezért olyan dolgokat vártak el az egyik tárgyból, amit egyébként a normál képzésen egy másik tárgyból 1-2 félévvel később oktattak. A tankönyvek teljesen elméletiek, gyakorlati példák hiányával, aminek az a következménye, hogy az egész anyag a levegőben lebeg, nem tudja a diák mihez kapcsolni. Persze, 20 évvel diplomázás után már érti az ember, hogy miről is akartak oktatni, mert most már megvan az a gyakorlati tapasztalat, amihez lehet kötni. Ehhez képest meg lehet nézni egy jó minőségű amerikai tankönyvet (gyakorlatilag bármilyen témából): részletesen leírnak mindent de folyamatosan példákkal illusztrálják, adnak feladatokat, ellenőrző kérdéseket, illetve megoldásokat is. Nos, vajon melyik esetben rendelkezik a diák olyan tudással, amit VALÓJÁBAN tud használni?
Akkor nézzük a képzést:
https://www.vik.bme.hu/page/1093/
- Analízis 1 informatikusoknak
- Analízis 2 informatikusoknak
- Valószínűségszámítás
- Bevezetés a számításelméletbe 1
- Bevezetés a számításelméletbe 2
- Fizikai 1
- Fizika 2
és ehhez képest valóban van egy:
- Mobil és webes szoftverek
Nézzük meg mondjuk a világ egyik legjobb mérnöki egyetemét, a USA beli MIT-t:
http://catalog.mit.edu/degree-charts/computer-science-engineering-cours…
Ha összevetjük a mi műegyetemi programunkkal, akkor kb. egy-az-egyben ugyanaz, sőt....
Aztán nézzük meg Karlsruhe-t is, jééé, az is egészen hasonló:
https://www.informatik.kit.edu/downloads/stud/informatik_bachelor/82-07…
A különbség az oktatás módszertanában, hatékonyságában, és úgy összességében, a színvonalában van.