( sz332 | 2020. 09. 13., v – 22:18 )

Egyébként igaza is van Orosz Lászlónak, meg nincs is. Ott kezdődik valahol a probléma, hogy az egyetemi oktatók legnagyobb része mérsékelten alkalmas oktatásra, és nincs a rendszerben egy visszajelzés, amely ezeket az oktatókat elhajtaná a diákok környékéről. A másik, hogy sokáig nem volt megoldva a tantárgyak normális egymásra épülése, ezért olyan dolgokat vártak el az egyik tárgyból, amit egyébként a normál képzésen egy másik tárgyból 1-2 félévvel később oktattak. A tankönyvek teljesen elméletiek, gyakorlati példák hiányával, aminek az a következménye, hogy az egész anyag a levegőben lebeg, nem tudja a diák mihez kapcsolni. Persze, 20 évvel diplomázás után már érti az ember, hogy miről is akartak oktatni, mert most már megvan az a gyakorlati tapasztalat, amihez lehet kötni. Ehhez képest meg lehet nézni egy jó minőségű amerikai tankönyvet (gyakorlatilag bármilyen témából): részletesen leírnak mindent de folyamatosan példákkal illusztrálják, adnak feladatokat, ellenőrző kérdéseket, illetve megoldásokat is. Nos, vajon melyik esetben rendelkezik a diák olyan tudással, amit VALÓJÁBAN tud használni?

Akkor nézzük a képzést:

https://www.vik.bme.hu/page/1093/

  • Analízis 1 informatikusoknak
  • Analízis 2 informatikusoknak
  • Valószínűségszámítás
  • Bevezetés a számításelméletbe 1
  • Bevezetés a számításelméletbe 2
  • Fizikai 1
  • Fizika 2

és ehhez képest valóban van egy:

  • Mobil és webes szoftverek

Nézzük meg mondjuk a világ egyik legjobb mérnöki egyetemét, a USA beli MIT-t:

http://catalog.mit.edu/degree-charts/computer-science-engineering-cours…

Ha összevetjük a mi műegyetemi programunkkal, akkor kb. egy-az-egyben ugyanaz, sőt....

Aztán nézzük meg Karlsruhe-t is, jééé, az is egészen hasonló:

https://www.informatik.kit.edu/downloads/stud/informatik_bachelor/82-07…

A különbség az oktatás módszertanában, hatékonyságában, és úgy összességében, a színvonalában van.