( sz332 | 2020. 09. 13., v – 09:57 )

Ha fizikai folyamatra kell programot írni, akkor erre be kell húzni a domain expert-eket, akik annak a témának a szakértői. Az üzleti folyamathoz nem kell közgazdásznak lenni, a legtöbb üzleti folyamathoz közgazdásznak nincs hozzáadott értéke, ha a folyamatok pénzügyi jellegűek, akkor jönnek a pénzügyhez értő emberek, és velük közösen kell dolgozni, hogy az készüljön el, amit igényelnek. Amennyiben bejön bármiféle banki modell, oda sem informatikust rakunk, hanem aktuáriust, amely a matematikus! képzésre ráépülő képzés. Ebben mérnök-infósnak helye nincs, nem az ő szintje, viszont ha kap onnan egy dobozt, akkor azt be fogja tudni integrálni a nagy rendszerbe, amit fejlesztenek, és nagy vonalakban érteni fogja azt, hogy milyen működésre számíthat a doboztól.

Az assembly programozásnak lényegében semmi hozzáadott értéke nincs a mai magas szintű nyelvekhez, egyszerűen tök mindegy, milyen regiszterek vannak, egy utasítás mennyi időt fut, mit csinál a branch prediction, stb. Ez a mikroptimalizálás kategória, amit egy modern fordító általában sokkal-sokkal jobban megcsinál, mint amire egy átlagos szoftverfejlesztő képes. Amennyiben tetszőleges magas szintű nyelven dolgozol (java, c#, python, javascript/nodejs, php, stb.) akkor még abban se lehetsz feltétlenül biztos, hogy milyen processzor architektúra van a szoftvered alatt. Kapsz egy virtuális gépet, azon van egy környezet, ami felett fut a szoftvered. Hogy az most x86, arm, sparc, power9, vagy bármi más ami a következő 10 évben lesz, nem érdekel téged, nem kell ezzel foglalkoznod, és őszintén, nem is akarsz.

A matekból a magasabb szintű matek kell: algoritmuselmélet és adatstruktúrák, gráfelmélet, elosztott rendszerek, stb. Nem vertikálisan akarunk ma már skálázni, hanem horizontálisan, ugyanis egy újabb szerver bedobása a rendszerbe nagyjából két kattintás, amióta a virtualizáció olyan alap, mit a turbo gomb volt anno az IBM PC-ken.