( uid_21365 | 2020. 09. 09., sze – 15:07 )

[X] IGEN.

Igen, egyetértek. Sőt nem is kéne őket egyáltalán lélegeztetőgépre rakni.

Ugyanis (hehehe...) vannak olyan tanulmányok (linket ne kérj, pár hete olvastam és nem jegyeztem meg sajnos) hogy akit lélegeztetőgépre raknak, NAGYOBB ESÉLLYEL HAL MEG, mint akit nem raknak lélegeztetőgépre, hanem mindenféle más (alternatív) kezelési módokat alkalmaznak náluk: például épp a sokat emlegetett D vitamint, valamint hogy egyszerűen egy búra alá helyezik ami búra alá oxigénben dúsított levegőt fújnak!

De ez nem azonos a lélegeztetőgéppel, ami nyomja belé a levegőt szakadásig, erőltetve, s ezzel a maradék tüdőhólyagokat is tönkretéve... plusz ráadásul tök feleslegesen, mert megállapították, hogy hiába is nyomnak több levegőt a szerencsétlenbe, ez alig segít valamit, mert maga a tüdő az ami úgyse bír felvenni több oxigént, szimplán mert a vörösvértestek száma is megfogyatkozik, és ami marad azok jelentős része is sérült... már nem emlékszem pontosan hogy konkrétan miért de valami ilyesmit olvastam.

Szóval AMI KONKRÉTAN ENGEM ILLET, én kifejezetten NEM IS SZERETNÉM ha adott esetben lélegeztetőgépre raknának, sőt a leghatározottabban megtiltanám ezt ha még kommunikációképes állapotban vagyok!

Amit tehetnek velem és amihez hozzájárulok az maximum az, hogy adjanak egy oxigénpalackot az ágyam mellé, és egy ahhoz csatlakozó oxigénmaszkot az orromra. GÉP AMI NYOMJA BELÉM A LEVEGŐT, AZ NEM KELL.

Majd én lélegezek a magam erejéből. Ez ahogy így írtam, a palack és a maszk nyilván töredék-árába kerülne csak egy lélegeztetőgépnek. Nota bene, ehhez kórházba se kéne vinni engem, a palack állhatna az ágyam mellett otthon is, aztán mondjuk 2 naponta jönne valaki a lakásomra és kicseréli a palackot egy újra. Nyilván ez is pénzbe kerülne, de megintcsak a töredékébe egy több hetes bennfekvő kórházi ellátásnak.

És igen, mindezt talán én magam is tudnám fizetni, a TB nélkül. Nem kell ehhez drága lélegeztetőgép, s az esélyem is magasabb lenne a túlélésre.

Mindez persze csak gondolatkísérlet volt, mert úgyse hiszem hogy a covid visz majd el, mondom egyszer már túléltem, s azóta még egészségesebben élek. Illetve ha a covid visz is majd el de semmi esetre se mostanában, hanem majd talán ha 20 évvel öregebb leszek... Na de őszintén, AKKOR már minek harcoljak kézzel-lábbal a túlélésért, 75 évesen vagy még idősebben?!

Akárhogyis, jó lenne már az EGYÉNI FELELŐSSÉGET is megvizsgálni!

A saját példám:

—Tavaly nyáron kezdtem ezzel foglalkozni hogy egészséges életmód, fogyókúra meg minden. Mert ahogy írtam úgy elhíztam hogy a végén már a saját seggemet se tudtam kitörölni hátulról ahogy mindig szoktam, csak elölről! És depressziós voltam, krónikus fáradtság szindrómám volt, ingerlékeny voltam, meg minden.

Ha AKKOR tör ki a covid, SIMÁN ELVISZ ENGEM, ezt mélyen hiszem! Belehalok, az biztos! Naná, hiszen ez egy influenzaszerű tüneteket produkáló nyavalya, s korábban is MINDIG ÉPP az ilyen meghüléses szerű betegségek okozták nekem a legnagyobb bajt! Évente többször is kidőltem a munkából ilyesmi miatt, és hetekre!

Ha AKKOR kapom el a covidot és meghalok, kinek a bűne lett volna leginkább? A MAGAMÉ. Mert nem törődtem az egészségemmel évtizedeken át...

De szerencsémre épp időben kapcsoltam, bár majdnem az utolsó pillanatban... elkezdtem egészségesen élni, és így azon kb 8 hónap alatt ami még volt a covidig javult annyit az egészségem hogy bár elkaptam, s lettek is tüneteim, de különösebb baj nélkül túléltem. (oké, a 2 héten át tartó folyamatos köhögés elég szar volt...)

Azaz értem én hogy all lives matter, de azért annak aki meghal a covidban, vastagon része van önmagának is a balsorsában!

Nem kell mindent a társadalomtól, TB-től meg jóindulatú kormányoktól várni. Mindenki illene hogy a kezébe vegye a sorsát amennyire lehet. Márpedig az hogy MIT és MENNYIT eszik, jobbára mégis az ő saját döntése ugye!