( Summer6529 | 2020. 09. 02., sze – 21:13 )

Szerkesztve: 2020. 09. 02., sze – 21:27

Úgy tűnik, Lovasit is megihlette a topicom, bár nem értem, hogy miért a hvg-re írt és miért nem egyből ide. Na mind1, a lényeget idemásolom. És igen, a zárómondat, a "Kádár még mindig jobb, mint bármi más!", azért tényleg találat...

 

https://hvg.hu/360/20200902_Lovasi_Andras_A_megerkezes

 

 

a múlttal kezdődik:

 

Sokan vizionálják hívei közül Orbánt nagy formátumú államférfinak, aki biztos kézzel vezeti országát egy új, boldog jövő felé. Írásom leginkább arról szól, hogy ezek a hívek mostanra elhiszik: megérkeztünk. Ez már az a boldog jövő.

Nos, szerintem még úton vagyunk, sőt finoman szólva se a legjobb úton, de végül, ha vissza-, vagy amennyire lehet, előrenézek az időben, nem panaszkodhatom. Gyermek- és ifjúkorom egy részét a Kádár-érában bonyolítottam, és – bár szeretném megélni a NER végét – a még visszalévő időmet valószínűleg a NER keretei között töltöm. Hogy e két időszak közötti durván két évtized megvolt, és pont a legtevékenyebb éveimet tölthettem viszonylagos szabadságban, annak örülök. Az 1914 óta felnőtt generációk, melyek előttünk jártak, nem kaptak ennyit se.

[...]

 

És még egy popkitérő.

Vicces és szánalmas is, ahogy a Kádár-korban nagyot futó popművészek (tisztelet a kivételnek) újra megtalálták az igazodási pontot, amikor hódolatukról biztosítják Orbánt [...] hiszen a többségük semmilyen érdemi teljesítményt nem volt képes felmutatni a rendszerváltozás óta, nagyjából a saját akkori „művészetük” bebalzsamozásából éltek/élnek meglehetősen jól.

 

[...]

A mára állandósult, „külföldi hálózatok” meg „Brüsszel” nevű, már nevében is félelmetes, különös szörnyállat által támogatott liberális össztüzet, mely ugye szünet nélkül zúdul hazánkra, drága otthonainkra, már elégszer kielemezte/kinevette minden oldalról a sajtó a maga szája íze szerint. Azt azonban tapintatból nem vizsgálja senki, kit és milyen lelki állapotban lévő embereket is lehet fenyegetni ezzel.

[...]

Mit csinált ez a bő 30 év belőletek? Olyan embereket, akiknek, ha „bemondta a tévé” akkor az igaz. Olyan embereket, akik nem akarnak versenyt, sem az információ, sem a gazdaság tekintetében. Nem akarnak harcolni az igazukért, mert az nem lehetett soha. Nem tudtok se verseket, se királyok idejét, se azt, mi minden van még ebben országban-világban a kerítéseteken túl. Olyan emberek lettetek, akik meg vannak sértődve. Ez lett a magyarember alaplétállapota.

 

és innentől a jövőről:

 

Mi kell ehhez?

Kell egy olyan egységes történet vagy narráció, ami minket, magyarokat igazol. Nemcsak Trianonnál. Mostantól mindig. Ennek az ideológiája nagyjából az, amit a kétezeres évektől az akkori Jobbik szellemi holdudvara gereblyézett össze magának, lásd fentebb: hátrafelé-nyilazós Mária-országa, ami egy különleges, istenáldotta hely, ahol már nem kell tovább várni arra, hogy jó legyen, mert ez már az, a jövő megérkezett! Nem véletlen, hogy a Fidesznek 2010 óta tulajdonképpen nincs semmilyen választási programja, hiszen most már szétterült a magyar földön az illiberál mennyország, és aki ezt nem érti vagy nem tudja megszokni, az meg ki lesz utálva, mint liberál-szivárványkisebbségi-perverz-sorosgyík.

Szükséges még:

Az információs tér minél szűkebbre szabása. A következő nagy falat a közösségi oldalak elfoglalása lesz, egyrészt törvényi úton, másrészt a trollhadseregük kibővítésével és felfegyverzésével. A központi tartalmak alulról, atomizálva, magánoldalokon jönnek majd fizetett tartalomként, állandó szennyként, feltartóztathatatlanul.

A művészeti-kulturális tér elfoglalása (nagyjából már meg is történt), aztán neutralizálása. Mi lesz ebből? Teljes belterjesség, egy önnönmagát igazoló, önmagába forduló, önmaga tükörképét nézegető, saját létezését ünneplő, távolról kultúrának látszó giccstenger, amely, mivel minden nemzetközi kontextusban minimum érdektelen, de inkább nevetséges, öntudatosan bezárkózó is kell, hogy legyen. Nyilvánvaló, hogy amikor az utolsó eurómorzsákat is kipréseltük az EU-n belüli státuszból, akkor kilépünk majd onnan, addigra persze a lakosság meg lesz konzultálva ehhez is.

Mi jöhet közbe?

Nagyjából semmi a következő hét évben, hiszen egy esetleges gazdasági hanyatlás vagy omlás mértékét, amíg az EU-n belül vagyunk, mindig mérsékelni fogja pusztán az EU-tagságunk ténye. Persze, ha az EU is darabokra esik a közeljövőben, akkor minden előfordulhat, ám akkor még nagyobb lesz a baj, szóval reménynek nem a legjobb irány. Ahogy a másik főbűnös mondta: El lehet menni.

És igen. Ez a világ az elmenők nélkül végképp nem lehet más, mint egy, az eddigi civilizációs normák mállását felismerő, az ebből fakadó tanácstalanságot a saját érdekei szerint kihasználó, a kereszténység erkölcsi parancsait és az abból következő humanizmust relativizáló, azt még egy ideig mázként használó, de azok valós tartalmának egyre inkább hátat fordítani kész hűbéri rend, egy új barbárság eljövetele, egy olyan térségben, ami már régóta egyébként sem volt nyertese a történelmi fejleményeknek, ezért láthatóan örömmel tér vissza a feudalizmusba, főleg egy ilyen felvilágosult uralkodóval, mint Orbán. A nyolcvanas években a „felvilágosultabb” komcsi bácsik mindig azt mondogatták nekünk, lázadozó ifjaknak: „Kádár még mindig jobb, mint bármi más!”