( BehringerZoltan | 2020. 09. 01., k – 01:48 )

Természetesen tisztában vagyok azzal, h amiről én írok, az nem állja ki a kritika próbáját. Ezt most nem azért írom, mert teret kívánnék adni a bizonytalanságnak, hanem abból a szándékból, hogy nyilvánvalóvá tegyem, hogy szükséges az együttműködő értés az olvasók részéről. Belekötni ezerféle képen bele lehet. Igyekszem reagálni az ilyesmire - nem feltétlenül úgy ahogy a kritizáló elvárná. De ez nem azt jelenti, h ki akarnék térni bármi elől. 

Tőlem ragaszkodhatsz a király kiválasztás körüli problémákhoz, de ebből több dolog következik, amiket nem értesz - pedig próbálom érthetően mondani, de valamit rosszul csinálhatok: 
1) A király szintagma az előzőekben két értelemben fordul elő. Elsődlegesen mint egy tudati állapot jelölése. (Azért használtam ezt mert próbáltam elkerülni, hogy olyan kifejezéseket kelljen használnom, amiknek spirituális csengése irritálhat egy komoly tudósembert. pl. felébredett). Másodlagosan a szokásos értelemben lett használva. 
2) Az a probléma, amit király kiválasztásával kapcsolatban felhozol, nem a királysággal, hanem a demokráciával kapcsolatos. Hogy választódjon ki a megfelelő vezető, akit a pórnép követhet - ez demokrácia perspektívájában értelmezendő. Ezt projektálod kényszeresen a királyságra. Sokszor a királyokat is választják. De kik közül választják? A nemesek közül. És kik választják? A nemesek. És a nemesek miért nemesek? Nem azért mert gőgösek lennének, vagy ezért mert valamiféle kapitalista attitűddel mások nyakán élősködnének - lépjünk már túl szocialista agymosáson! Azért nemesek, mert ők és az egész vérvonaluk őrizte meg a királyi tudatállapotot [a leginkább] az eredettől fogva. Mi ez a tudatállapot, azt nem lehet röviden kifejteni, ennek ellenére megpróbáltam érzékeltetni a szamszárás "hasonlattal". De tessék, itt van még egy kísérlet: annak a tudását jelenti, h az ember Isten képmására van teremtve. De érteni kell a mélységét, h ebben az foglaltatik benne, h ennek a felelősségében kell élnie. Ez alapvetően nem vallásos kérdés, csak mert szerepel az Isten szó, még itt nem kerülnek képbe a vallások. Költői kérdés: te mennyiben tudnál megfelelni egy ilyen felelősségnek? És vedd figyelembe, h nem egy vállalt dologról van szó, hanem egy olyanról ami születésnél fogva adott [és elvárt]!   
Persze ez erősen idealizált eszmefuttatás. A világ romlása és felbomlása már jóval korábban elérte és  mára megszüntette a királyokat, nemességet. Az Isten képmására teremtettség felelősségében aki kihívást találna az már csodabogár számba megy, a pórnép körbeállja és kiröhögi.    

> Ilyen mértékben valóban nem fedeztük fel (még) az agy működését

Amit majd felfedeztek, az nem magyarázata, hanem a következménye az Isteni szikrának. Részben azért mert ahhoz a felfedezéshez is ez a szikra ad majd segítséget :-) De főleg azért, mert az anyag világában kiváltott hatások által érvényesül a szikra. Indukál egy folyamatot az anyagban és ez a folyamat a tudomány körébe vonható, értelmezhető. De ez már okozat és nem az ok. Az első mozgató - mint ahogy korábban is írtam - mindig "csak" belátható marad. 

> Azonban az "isteni szikra" kifejezést úgy értetted, hogy egy $random_isten nélkül nincs is az embereknek saját ötletük?

Ezt viszont direkt hagytam bizonytalannak - és lám rákérdeztél! :-D A teremtett autonomitása valószínűleg egy örök és számomra meglehetősen zagyva teológiai téma, amiben nem akartam állást foglalni, mert ahhoz egy sokkal nagyobb témát kéne kinyitnom. De mert rákérdeztél: visszacsatolva az előbbiekre, az Isten képmására való teremtettség egy értelmezésben azt jelenti, hogy én magam és az Isten egylényegűek vagyunk - tulképp ez az a végső Igazság amit a szamszárai középpontban el kell érnem. A világ tőlem [a tudatomtól] _teljesen_ független valóságként való létét minden bizonnyal el kell vetni! Leegyszerűsítve a dolgot azt mondhatnánk, a világ [és a többi ember meg minden is] így csak a tudatomban és az által létezik. A probléma viszont, h nem vagyok birtokában [csak részben] a tudatom feletti irányításnak. Ebből származik minden baj a világban.      
És pontosan ez lenne az életfeladatom, h visszaszerezem az irányítást, ez a szemlélet jelenik meg a nemesség felelősségében, ezért kell a szamszárai középpontba érnem, ahol én válok a tengellyé, az álló forgásponttá (mellesleg ehhez az álló helyzethez, statualitáshoz kapcsolódik az állam ideája is) az irányítóvá. Visszatérve a kérdésedhez, nem kerül megválaszolásra igen/nem formájában, hanem többé-kevésbé feloldódik ebben a szemléletben, elveszti a jelentőségét.