( BehringerZoltan | 2020. 08. 31., h – 14:39 )

> Persze, de szerinted a felismerés pillanata akkor minden esetben szakrális eredetű és nem egy ember tapasztalatainak és tudásának egyféle összesítése/előre vitele?

Itt egy álellentétet kreáltál. A két dolog egyszerre igaz. Ha kizárólag a tapasztalatokból és tudásból következne a felismerés, akkor annak a bekövetkezésének szükségszerűen kéne megtörténni -  de ez nem igaz, ugye? Nem történik meg szükségszerűen. korábban szóba került a belátás, ami a tudás megszerzésének azon módja, ami nélkülözi a tudományos verifikációt. Be kell látnod, h a tudományos felismerés első mozgatója nem a tudomány területéről érkezik! Ezt a sugallatot, "isteni szikrát" nem lehet tudományos módszerekkel értelmezni. Ettől a példától elvonatkoztatva, általánosságban is jellemző, h a tudomány az első mozgatóval nem tud mit kezdeni. 

> Ok, papíron jól hangzik, hogy a nemes király vissza akarja vezetni a pórnépet a legfelső tudati szintre.

A királyságról mint kvázi(!) legfelső tudati állapot egyfajta szimbolikájáról írtam, mellékesen magyarázva ezen keresztül az embereket foglalkoztató bizonyos társadalmi problémákat/kérdéseket. 
Persze maga a cél az kívánatos lenne, h mindenki visszaemelődjön az ontológiai állapotába, de ennek a megvalósítása a legtöbb ember esetében teljes lehetetlenség, mert olyan mértékben roncsolódott már a szellemisége és a tudata, h alkalmatlanná vált erre. Ez a vallások feladata [helyesen: vállalása] - már túl azon a nyilvánvaló feladaton, h képviseljék és megjelenítsék az Igazságot -, hogy emeljék mindenki tudati szintjét, amennyire lehetséges. 

>  milyen praktikus lenne, ha volna egy külső megbízható forrás, ahol az emberektől függetlenül meg lehetne tudni, hogy ki a nemes király, akit követni kel

Ez tulképp vizuálisan is érzékelteti a problémát! A létörvénylés (szamszára) - közelítőleg - azt az örök körforgást jelenti, amiben a szenvedő emberek születnek, meghalnak és a kettő között meg értelmetlen és tudattalan jövés-menéssel töltik az életüket. Ezt elhagyni csak tudati síkon lehetséges. Ha elképzeljük ezt a forgást, akkor vizualizálhatjuk, h minél távolabbi pontot veszünk a forgásponttól, az annál nagyobb sebességgel vesz részt ezen forgatagban. Mindeközben a forgáspont v. tengely áll. Ez egy szimbolika: az álló helyzet saját magamat jelenti [most az érthetőség kedvéért] a királyi tudati szinten megjelenítve. Ez az a lehetőség amivel el tudod hagyni a szamszárát: a középpont, a [felébredt és kiteljesedett tudatú] állapotod. Amikor "egy külső megbízható forrást" igényelnél, akkor az tulajdonképpen azt fejezi ki, h nem az álló középpont felé orientálódsz, hanem akár a forgatag szélén [nagy sebességgel mozogva] állva sugár irányba kifelé bámulsz a semmibe onnan várva az útmutatást. Az onnan hiába várt útmutatás pedig az, h 180 fokban meg kell fordulnod, az álló középpont felé kell tekintened és arra kell törekedj, hogy minél inkább megközelítsed azt.