( BehringerZoltan | 2020. 08. 30., v – 21:11 )

> A kutatómunka során is számtalanszor van az embernek egy ötlete, amit megvizsgál, hogy tényleg úgy van-e.

Ezt mondom. És az az ötlet honnan jön mégis? Hogy teszel szert a felismerésre? Nem a tudomány keretein belülről jön, logikailag nem ragadható meg. Intuitívan, sugalmazás által történik. Ráadásul a felismerés pillanatában már van benyomásod arról, hogy mennyire biztosan illesztődik be abba amivel foglalkozol. Érzed, h ez csak lehetőség ami egy próbát megér, vagy már szinte rögtön biztos vagy benne. Ez minden tudományos hókusz-pókuszt megelőz. 

A gyermeki nevetés külön elemzést igényelne. Nehéz azt gondolni bármiről, ami gyermeki, h a romlás jegyében állna. Valamiért a születést mint a tökéletesség megnyilvánulását értékeljük (sztem amúgy tévesen) (bár épp akkor speciel inkább sírnak, mint nevetnek az újszülöttek). 

> Egy vallás csak el tudja dönteni egy dologról, hogy az az ördögtől származik-e (tehát tiltott), nem?

Nem feltétlenül. Általánosságban semmiképp nem lehet ilyen kijelentést tenni. Adott dologgal kapcsolatban lehetnek álláspontok. Speciel a humorral kapcsolatban nem ismerek semmilyen álláspontot, nem vagyok teológus így vallási álláspontról sem tudok nyilatkozni - a saját véleményemet írtam. De erősen biztos vagyok benne. Sokkal árnyaltabb megközelítést igényel, mint ahogy felvetetted a kérdést. Az ördögtől való dolgok az emberi természet részei, gyakorlatai. Minden pillanatban jelen vannak és befolyásolnak. 

Amit kerülgetsz, az az h a _belátást_, mint a megismerésnek a módját te (sztem) érvénytelennek tartod - mivel nem fér össze a tudományos logikával. Így az a kérdés, h bölcselettel mit kezd a tudomány? Hülyeségnek, szélhámosságnak csak nem tarthatja, pedig épp úgy kívül esik a gondolkodásának a keretein, mint a szélhámosság! Szóval a bölcsek szélhámosok lennének? 

Ha valaki elgondolkodik azon, hogy miben is állhat a sátánicitás legbelső lényege, előbb-utóbb be fogja látni, hogy a humor nagyon is abból csavarodott ki és nyert jogosultságot a [köz]beszédben [v. akár a művészetben]. Viccesnek találni valamit az egy torz, nem az eredeti lényeg szerinti értelmezés eredménye.