( RaptoR | 2020. 08. 30., v – 16:01 )

A ráérzés, megsejtés, belátás, intuíció megelőzi a logikát.

Ezek mióta számítanak szakrális képességeknek? A kutatómunka során is számtalanszor van az embernek egy ötlete, amit megvizsgál, hogy tényleg úgy van-e. Néha igen, néha nem.

Átfogalmazom inkább a fentieket, hátha úgy érthetőbb lesz. Vegyük akkor az említett humort és nevetést. Te állításod szerint ezek ördögtől valóak és ez egy "szakrális" kijelentés. Tegyük fel, hogy van egy másik vallásos ember (biztos van ilyen), aki meg azt állítja (szakrális kijelentés ez is), hogy a humor és általa okozott nevetés angyali dolog, hiszen ártatlan örömet/boldogságot okoz az embereknek a hétköznapokban, visszatérhetünk egy pillanatra az ártatlan gyerekkorba a nevetés által. Van tehát két egymással teljesen ellentétes kijelentés, amin akár az is múlhat, hogy pokolra kerül-e az ember. Kérdés: hogyan döntöd el, hogy kinek van igaza? Egy vallás csak el tudja dönteni egy dologról, hogy az az ördögtől származik-e (tehát tiltott), nem? Hogyan döntse el egy vallásos szülő, hogy engedje-e viccelődni/nevetni a gyerekét, ha nem szeretné hogy pokolra kerüljön?

A "Szellem szólt hozzád" nem gúnyolódás volt, hanem arra utalás, hogy nincs egy objektív forrása a szakrális kijelentéseknek. A "szakrális kijelentés" emiatt egyenértékű azzal, hogy "olyan kijelentés, ami a sajátom, de $random_isten-re fogom".