( RaptoR | 2020. 08. 30., v – 13:18 )

Szegény Tudomány Tódor és Humor Herold. :D

 

A humor - mint ahogy te is kedveskedsz prezentálni - olyan beteges dolgokból építkezik, mint pl. a groteszk v. a gúny. Nincs senki és semmi, amit ne lehetne gúny tárgyává tenni - ez pusztán gátlástalanság függő. Aki kételkedik ebben, annak javaslom próbálja meg kibogozni a humor logikáját!

A humort nem lehet tiszta logikával megmagyarázni. Ez is csak egy absztrakt kifejezési forma, ami valóban lehet akár gúnyos is, mint bármi más. De sokszor a maga groteszk megközelítési módjával frappánsan és tömören kifejezi a szomorú valóságot. Csak hogy témánál maradjunk: az egyházak molesztálós ügyei után születtek ilyen viccek is (eredeti angolul volt):

Egy szélhámos, egy homoszexuális és egy gyermekmolesztáló besétál egy bárba.
- "Mit adhatok, atyám?" - kérdezi a csapos

Két rövid sor milyen tömören kifejezi az egyházak botrányos ügyeit és képmutatását.

Abban egyetértünk, hogy a humort lehet a valóság kritikájaként is felfogni. De hogy ez sátáni volna? Megint: ki mondja meg hogy a Szellem nem szellemeskedik? Kit/mit tekintesz hiteles forrásként? A Szellem szólt hozzád és kijelentette, hogy nem ismeri a viccet? Honnét tudod, hogy a Sátán szereti a viccet? Van a bibliának talán egy sátáni változata, ami tele van viccekkel? Mindezt most legalább félkomolyan kérdem, érdekelne, hogy milyen gondolatmenet során dönti el egy mélyen vallásos ember, hogy a humor sátáni kreáció.