( BehringerZoltan | 2020. 08. 30., v – 02:31 )

Zárás képen: Történetesen nem csak a Tudomány Tódorral van bajom, hanem sok egyéb közt pl. az un. humort is kifejezetten ördögi dolognak találom. Kétségbe vonom h a nevetés pl kellemes dolog lenne - de még ha annak is találtathatnók, akkor is ördögtől való sztem. A humor - mint ahogy te is kedveskedsz prezentálni - olyan beteges dolgokból építkezik, mint pl. a groteszk v. a gúny. Nincs senki és semmi, amit ne lehetne gúny tárgyává tenni - ez pusztán gátlástalanság függő. Aki kételkedik ebben, annak javaslom próbálja meg kibogozni a humor logikáját! Be kell majd látnia, h a felfogás és törekvés mindig dolgok/események fonákjára irányulnak. Ez a fajta kritikai attitűd pedig maga a sátáni minőség (- a Sátán mint a teremtés és az Élet kritikusa). A Szellem nem szellemeskedik, a nevetésben vagy nevettetésben - dacára az [esetleges] intellektuális "bravúrnak", "leleménynek" vagy tanítónak feltüntetett szándéknak - nemes vagy emelkedett a legnagyobb jóindulattal is csak viszonylagosan fedezhető fel, de én ennél szigorúbban semmi ilyet nem tudok belelátni. 
Az érzések (sensus) eredeti formájukban az _értés_ részei voltak és nem volt közük az emocionalitáshoz - ami kimozdítottságot jelent az eredeti állapotból. A jelenben azonban az érzések alatt már kizárólag ez utóbbit (az emocionalitás által foglyul ejtett érzéseket) értjük. Amiknek közös jellemzője, h egyfajta megrázkódtatottságot jelenítenek meg. Bővebben: dr. László András: Emotio (1994) https://www.youtube.com/watch?v=KlgKExK-Xbs
Ez a nevetésben nagyon markánsan megjelenik, a rázkódó/vonagló test; ugató/nyerítő hang; torz grimasz; valami idétlen mozgás, mint pl térd csapkodása stb - mind ezt az állapotot példázza.