A gazdagok ketszer tanulnak meg hazudni.
Eloszor amikor meggazdagodnak. Aki nem tanul meg hazudni, annak a penze is gyorsan elfogy.
Azutan pedig amikor a posztmodern liberalis es szelsobalos velemenyelit
-
meg akarja olni, izee, az embertelen es az eroszak nem megoldas, meg akarja taboroztatni, nem nem, az is embertelen, es kulonben is, ilyet csak diktatorok csinalnakle akarja csukatni, ooo, az se jo, nem kellenenek bortonok, plane szigoru bortonok,- el akarja tavolittatni allasabol, sikeres poziciojabol.
Aki sikeres, es az is akar maradni, az meg kell hogy tanulja, hogy be kell fognia a szajat, es meg kell tanulnia orulnie a penzenek. Egyeb esetben kenytelen lesz a penze egy reszet arra hasznalni, hogy az emberek egy nala szegenyebbet hibaztassanak (lasd: atlagember tehetne a klimavaltozas ellen es egyeb hazugsagok).
A szokasos tortenik: az adhato legkegyetlenebb buntetest kivanjak a veluk egyet nem ertoknek a "velemenyelit" tagjai is, mint barmilyen elodjuk. Es ironikusan a ket generacioval ezelotti liberalisok vivtak ki, hogy tenyleg ez legyen a legkegyetlenebb buntetes.
Sot, a fejlett vilagban sorra nyerik a jogallam szabalyai alapjan, es a munka torvenykonyvenek vedelmei alapjan azok a karteritesi pereket, akiket ilyesmi miatt tavolitottak el poziciojukbol (ami amugy jo). Amennyire jo dolgokert harcoltak a ket generacioval ezelotti liberalisok es mersekeltebb balosok (munka torvenykonyve, melegeket azert ne kovezzuk mar halalra, stb.), annyira kartekony mar altaluk korabban kiharcolt szabadsagjogok tekinteteben is a mai posztmodern liberalisok tevekenysege.