Ne feledjük azt se hogy:
az angol "leak" = lék, hézag, rés, hasadék
közben meg ehhez igencsak hasonló sőt vele megegyező a magyar lék, lik, luk, lyuk ugyebár.
Hogy mi volt az ősnyelvi eredeti alak, azt nem merném megtippelni, mert látható, a magánhangzó igencsak széles skálán mozog a szóban, ráadásul az angol írásmód azt sugallja hogy ott egyenesen egy félhangzó illetve diftongus volt. Az angol írásmódból nagyjából a „lék” alak elsődlegességére következtethetünk ami épp a magyar szó; mindazonáltal minthogy ott a többi is, ráadásul mély hangrendűek (a „lik” is mélyhangrendű mert mély hangrendű raggal toldalékolják: „likas”) emiatt felelőtlenség lenne kijelentenem hogy az ősnyelvi alak egyértelműen a „lék”. Az azonban eléggé nyilvánvaló hogy L-K a szó váza, csak az kérdéses mi volt középen.