nem minden fájlrendszeren van, nem minden Unix-szerű rendszerben van, de semelyik kettőben nincs egyfomán.
Mint ahogyan a lakásod bejárati ajtaját is sokkal gagyibb zárral véded, mint a Fort Knox páncéltermét. Sőt, a Trabant szelepei is tök mások, mint egy Ferrariban.
Szóval egy pendrive esetén, netalántánhacsaknem nincs szükség ACL-re. Meg ott sincs szükség ACL-re, ahol nincs szükség ACL-re. :-DDD
Az ACL szerintem néha lehet oprendszer/fs specifikus. De talán két POSIX rendszer között egészen kis munkával átvihető.
Még egy apró példa az alkalmazásra: Egy (régi, tehát mindenki maradjon csendben!) rendszeren (AIX) van egy csomó ftpuser. Minden védelem tökéletesen megoldott, de nem szerettem volna a rendszer jogosultságait módosítgatni. Ugyanúgy feleslegesen bonyodalom lenne a chroot vagy Rsh alkalmazása. Ott a luk, ha teleírod a /tmp-t, akkor megállhat az oprendszer. A rajta levő sticky bit sem segít. Marad az ACL a /tmp-re: minden ftpuser-re specify: ---, hiszen úgy is script végzi az user felvételt és a munkaterület kialakítását, elfér az az egy sor.
egyébként a `tar`-nak is van egy érdekes/furcsa/problémás featúrája
Ez csak nem *nix rendszerekre igaz (pl. windows ubuntu shell nélkül), mert a többi rendszeren implementált a -i opció. A magyarázat egyszerű: Ha sikerult felírni valamit az EOF-ig, akkor örülünk. Ha folytatni kell az írást, akkor hozzá nem nyúlunk ahhoz, ami már egyszer jól ott van!
Példa: Áthozok egy adatbázis dumpot (tgz) a hálózaton és ellenőrzöm. Ez egy éles mentés, tehát csak olvasni szabad, vagy törölni, ha nem kell már. Az adatbázishoz tartozik némi metaadat (tgz), amit nemes egyszerűséggel appendálok: cat >>. Ezt a gzip tulajdonságai miatt megtehetem, mert gz1+gz2 is gz lesz, csak lesz közben még egy gzip header. Viszont beszorult a két fájl közé egy EOF, de azt a -i opcióval pont át lehet lépni.
Továbbképzési javaslat: Szerezz egy 9 track szalagegységet, és gyakorlatozz a tctl paranccsal! Mondjuk rakj össze blokkonként valamilyen formátumot! ;)