A kisstílű "nemessség" végigkíséri az országot. Ha épp nem az országos politika tapos el mindent, akkor a helyi kiskirályok.
Kockázati tőke itthon nincs - elvenni szeretnek, nem kockáztatni. Ritka kivétel, amikor valaki éppen szerencsés csillagzat alatt van és egyrészt hagyják, hogy megvalósítsa az elképzelését, másrészt nem akarja elvenni a cégét tőle valaki. Akik felépítettek valamit, azok is idővel dobbantanak. Van aki akkor, amikor el akarták venni a cégét, másik akkor, amikor látta, ebben az országban többet nem lehet kihozni belőle.
Több ismerősöm is van, aki olyasmi tanult, amivel bármelyik más országban picit nyugatabbra jól el tudnának helyezkedni, de itthon nincs rá igény. Mert fejletlen, primitív és fizetőképtelen az ország.
De olyat is láttam, hogy az egyik komoly kutatást végzett, komoly versenyben volt a kínaiakkal, hogy a szabadalmakhoz szükséges kutatásokat végigvigye. Mindez addig tartott, amíg az intézményvezető unokaöccse lediplomázott. Akkor a kutató srácot kitették, a rokon gyereknek megkapta az ösztöndíját valamit kamu és haszontalan lébecolásra. Ha sikerült volna végigvinnie a kutatását, akkor a szabadalmak bevétele mind az intézményt gazdagította volna, mert itthon még ezzel is lehúzzák a kutatókat. De a pénz nem számít, ha rokon fattyúnak kell a hely.