( mrceeka | 2020. 08. 14., p – 10:35 )

Amúgy meg egy faj vagyunk, a kommunikációnk legősibb rétegei akár vissza is nyúlhatnak abba az időbe, amikor még nem távolodtunk el ennyire egymástól és nem is voltak ilyen bonyolult megbeszélni való dolgaink.

Gondolj csak arra, hogy korlátozottan, de bizonyos állati kommunikációt és metakommunikációt is megértünk.

Ennek kapcsán érdekes lehet megvizsgálni, (valaki tán már meg is csinálta), hogy a nyelvek hány százalékában magasabb hangrendűek a közelre mutató szavak a távolra mutatóknál. Gyanúm, hogy magas ez a szám. Azért érdekes, mert itt nem merül fel magyarázatként a hangutánzás (ugat, surran stb.) vagy hangképzés (mama, papa). Így ez akár példa is lehet arra, hogy a nyelveink nem véletlen módon, függetlenül alakultak ki, hanem egy közös, ősi kommunikáció továbbfejlődése - de mint mondtam, ez csupán szórakoztató játék, nem több!