Egy normális cégnél ez igaz, ahogy az is, hogy nem állsz le sem fejlődésileg, sem anyagilag. Ha a cégénél követik a dolgozókat, oda van rájuk figyelve, és nem csak könnyen cserélhető darabként vannak kezelve akkor valóban az van amit írtál.
Az itteni rögvalóság, hogy a cég leszarja a dolgozókat amíg megcsinálják amit kell, és örülnek ha semmit nem kell költeni rájuk. Egy nyugati cég azért hozza ide a munkát mert olcsó a munkaerő. A munkaerő képzése pénbe kerül. Az új munkaerő csökkenti a termelékenységet. Az új munkaerő általában többet kér (különösem, ha elfelejtettük a régieknél a bérfejlesztést).
Ez be van építve a céges kultúrába. Ha jó a dolgozó azt tartsuk meg, de ne kerüljön pénzbe. Ha elfogyott az összes fenyegetés, lelki ráhatás, akkor emelünk pár százalékot a többiek fizetéséhez képest és utána évekig hánytorgatjuk, hogy "akkor is kaptál jutalmat". Hasonlóan jellemző a felfelé nyalunk, lefelé taposunk. "Csakis hozzám jöhettek a problémáitokkal, ha be mertek menni az osztályvezetőhöz megesz reggelire!" Innentől felfelé megszűmik a kommunikáció és rendszerint csak annyit lát a vezetés, hogy hirtelen feláll egy-egy csoport. És kik lesznek a feketeseggűek?
Nem hagyható figyelmen kívül a vezetői rosszindulat. "Nehogy már ez a fasz többet keressen nálam!", "Az egy vidéki suttyó, a főiskolai papírjával, elég lesz neki a 2% emelés.", "Annak nincs se kutyája, se macskája, nem kell neki a pénz."
A bejegyzés elején vázolt megrekedés igen sok esetben erre vezethető vissza, és ilyenkor a közvetlen felettessel való kommunikáció a legrosszabb.