( solt87 | 2020. 08. 08., szo – 13:55 )

számukra az, hogy ha vissza kell kérdezni, az nagyobb szégyen.

van kérdés, már mindjárt az elején volt, csak cikinek érezték

Lazán kapcsolódik: Annak idején kezembe akadt az egyetem külföldi hallgatóinak lapja. Csináltak egy körinterjút jó néhány oktatóval, ahol mindegyiküknek ugyanazokat a kérdéseket tették fel. Az egyik kérdés az volt, hogy milyen különbséget látnak a magyar és külföldi hallgatók között, amire minden oktató elmondta, hogy a külföldiek sokkal előadáson és gyakorlatokon is többet kérdeznek, több szakmai vitát folytatnak a tanáraikkal, bezzeg a magyarokból harapófogóval kell kihúzni, ha van kérdésük. Egyetlen oktató volt, aki ehhez hozzátette, hogy az is igaz, hogy a magyar oktatási rendszer nem éppen a kérdésfeltevésre ösztönöz. (Ezt gimis fizikatanárom is magáévá tette, amikor is első órán elmondta, hogy nyugodtan kérdezzünk, ha nem értünk valamit, de hamar rájöttünk, hogy nála nem jó dolog kérdezni; rövid időn belül már rettegtünk tőle.)

Másfelől azt mondanám, amit már mások is leírtak, hogy igenis tessék kérdezni és felvilágosítást kérni, ha szükséges, de saját munkahelyemen is az a tapasztalat, hogy ha nem kérdezek, az a baj, ha kérdezek, akkor az. ("Azabbaaaaj...") Nem egyszerű dolog ez, Pelikán elvtárs. =(