( BehringerZoltan | 2020. 08. 03., h – 02:32 )

> Azt írod, "nem lenne szabad arra törekednie, hogy a változtatás szándékával beavatkozzon" -- de nem indokoltad, miért, azon túl, hogy feltételezel egy "fejlebb való igazságot", ami definíciód szerint különbözik attól, amivel a tudomány operálhat.

Pedig sztem elég egyértelműen ott az indoklás a gondolatjel elött, és az előző mondatban, ill tulképp erről szól az első bekezdés. Úgy látszik nem ment át! :(

> Ám e határokat átlépve paradigmát kell váltni, át kell lépni a kvantummechanika furcsa világába, de mindkét világ egyaránt vizsgálható a tudományos módszerekkel, azaz a tudomány alkalmazható az idealista perspektívából is.

Ezt nem tudom követni! Feltevésem szerint a szóban forgó fizika ág is anyagelvű - bár ebben a kontextusban némileg tényleg avíttnak tűnhet ez a megjelölés - csak épp bonyolultsága révén, illetve megfelelő szakismeret hiányában ezt magam nem tudom kimutatni. 

Eredetileg a transcendens és a tudomány közötti általam hiányolt kapcsolat -mondjuk úgy histórikusan - fenn állt, és ezzel a volt kapcsolattal számolt le az un. modern tudomány. pl. régen az asztrológiát és medicinát együtt tanították az egyetemen. Az alkémiából lett a modern kémia - az előd meg hóbortos aranyfabrikálóvá züllött. A fizikába meg minden beletartozott, ami nem metafizika - jelenleg ehhez képest a fizika egy sokkal szűkebb értelemben van jelen, ami a modern tudomány egy egyébként meglehetősen aggasztó jelenségére mutat rá: a specializálódásra, azaz a végtelen részekre bomlásra.  

"A tradicionális civilizációkban a tudományokat nem tekintik többnek, mint az abszolút, principiális tudás egyszerű levezetéseinek, kiterjesztéseinek vagy tükröződéseinek; így az igazi hierarchia mindig, mindenütt fenn van tartva."

Itt bővebben is olvashatsz:
R. Guenon: Szakrális és profán tudomány
https://terebess.hu/keletkultinfo/guenon/tudomany.html

A Tudat definiálása elég problematikus. Természetesen nem pszichoanalitikai értelemben vett tudatról, tudattalanról, tudatalattiról stb van szó - ami amúgy egy groteszk kísérlet a tudat materializálására. 
Sajnos kénytelen leszek megint olvasni küldeni téged - tekintettel a téma szofisztikáltságára. Abban nem vagyok biztos, h mennyit fogsz megérteni belőle, minthogy ez egy olyan -terjedelme ellenére- tömör és precíz szöveg, hogy időnként újra és újra érdemes elolvasni, h egyre több mindent értsen meg belőle az ember. Segítségként a szöveghez - mert ez sokszor előfordul benne: a heteron olyan dolgot jelöl amit nem ismerek fel saját magamként; ennek ellentéte az auton, amit így magamként felismerek. Plot twist: minden heteron fel nem ismert auton. 

LÁSZLÓ ANDRÁS: A LÉT ÉS A TUDAT A METAFIZIKAI TRADÍCIÓ MEGVILÁGÍTÁSÁBAN    
http://oshagyomany.vidya.hu/OH02/OH0201.html

Ebben az idealista felfogásban a tudat határozza meg létet, semmi sincs a tudaton kívül. Élesebbre állítva: az én tudatomon kívül. Az anyagot is a tudat hozza létre. A fájdalmat, az elsorvadást, a halált is. A tudat teremti és tartja fenn a világot. Azért van "baj" a világban mert nem ill. csak minimálisan rendelkezem a tudatom feletti irányítással. Az az életfeladatom, h visszaszerezzem a tudatom feletti irányítást. Másként: az egész mindenséget autonként (önmagamként) ismerjem fel.