A "fejlettség" attól függ, hogy mit mérek, illetve hogy milyen eredményt szeretnék látni. Ez olyan szó, mint a "tökéletes", ami a fennköltebb szóhasználatban tetszőleges tárgy (mások, önmagunk, a világ -- amit akarsz) kritizálására használatos, holott ez is csak annyit jelent, hogy "eléggé hasonlít-e valami egy másvalamihez, amivel összehasonlítom, és persze a tűréshatárt is én adom meg".
Ha valami nem, vagy nem eléggé fordul a transzcendens felé, annak érdekes okai lehetnek. Ilyen ok lehet az, hogy az a bizonyos "transzcendens" egyszerűen nem méltó, nem kivitelezhető példakép (mint amilyen például a kommunizmus vagy az iszlám eszméje, amelyek totálisan ignorálják az emberi és az általános létezés alaptermészetét, és további orbitális hazugságokat igyekeznek igazságként tálalni).
Érzésem szerint az általad megbélyegzett "modern tudomány" szintén olyan, amit egyéni módon értelmezel, és felruházol olyan tulajdonságokkal, amikkel nem szükségszerűen rendelkezik. A tudomány nem állítja önmagáról, hogy "legmagasabb rendű tudás" lenne, bár kétségtelen, hogy néhány, önmagát tudósnak hirdető személy tesz ilyen ostoba, gőgös és tartalmatlan kijelentést. A tudomány egy módszer, amellyel következtetéseket lehet ellenőrizni és további következtetéseket lehet keresni, abban a reményben, hogy a világ működését jobban megismerve potenciálisan csökkenthessük a kiszolgáltatottságunkat és elkerülhessük vagy korrigálhassuk a ránk -- jelenleg elkerülhetetlenül -- váró szenvedést, bomlást és megsemmisülést. A tudomány egy eszköz, amit korlátlan módon lehet használni, és praktikus előnye talán annyi a szintén korlátlan emberi képzelettel szemben (amellyel a "transzcendens" szó végtelen sokféle formát nyerhet), hogy valamivel objektívabb eredmény várható tőle: hitelesebben fedi fel a világ titkait.
Hasonlóan hozzád, én sem látok arra esélyt, hogy a világunk radikálisan javuljon, ám veled ellentétben úgy vélem, éppen hogy a transzcendenstől -- a meghatározatlan, mindenkinek és mindenkor mást és mást jelentő ábrándoktól, a tétlen köldöknézéstől és csodavárástól -- való távolodás a szenvedésből kivezető út, és ez hosszabb távon -- párszáz, párezer évre gondolok -- valószínűleg meg is történik.