hullámimpedanciát a zemberek egyszerűen impedanciának hívják
Rosszul teszik, mert nem ugyanaz a kettő. A végtelen sok elemi induktivitás és köztük végtelen sok elemi kapacitás reaktanciáinak végtelen összegzéséből - hadd ne mondjam, integráljából - képes kijönni egy valós mennyiség, ami ráadásul gyakorlatilag nem is igazán frekvenciafüggő. A kábel geometriájától, a felhasznált anyagoktól - permeabilitás, permittivitás - függ, és ezzel a hullámimpedanciával illik lezárni a kábelt, ha nem szeretnél reflexiókat, állóhullámot a kábelen.
legalább újabb protokoll bevezetése nélkül nem is működne
Amit ajánlottál doksit, az sem az eredeti Philips féle I2C implementáció, akkor meg már nem mindegy? Amit én javasoltam, abban egyetlen érpár is elég lenne, igaz, a nagytávolságú szakaszon semmi köze sem lenne az I2C-hez. De számít ez valamit, ha az a cél, hogy az adat "A"-ból "B"-be eljusson és viszont?