Ha a kollega kezdo, akkor nem ezt a linux <-> usb <-> valami mcu <-> illeszto <-> rs485 <-> illeszto <-> masik mcu <-> i2c <-> szenzor vonalat csinalnam/javallanam elso blikkre hanem a linux <-> (usb) <-> i2c <-> szenzor sorrendet. Ahol az (usb)-t azert irtam zarojelbe mert vannak olyan linuxos hardverek amik nativan tamogatjak az i2c-t, es egy `modprobe i2c-dev` utan maris van /dev/i2c-0, es egy i2cget paranccsal maris olvashatja ki a homersekletet, paratartalmat. A sikerelmeny hamar meglesz, asztalon hamar mukodik, es kb azonnal el tud kezden ilyenekkel is kiserletezni a kollega hogy "na, ez hany meter kabelt is bir ki" :) Ha nem birja ki a hosszabb kabelt, akkor fokozatosan vennem le a SCL frekvenciat (100kHz => 30kHz => 10kHz => nehany kHz). Egy-ket soros ellenallas vagy par nf-es kondi is segithet szurni a jelet, plusz itt is lehet mar sodrott erparokat alkalmazni annak ellenere hogy nem differencialis a jel.
A masodik lepesben a leheto legegyszerubb usb <-> i2c bridge-t probalnam ki, ami meg a fentebbi felsorolasban a vbalint-fele I2C-Tiny-USB c. dolog tunik annak (es ezuton is koszonet neki a tippert, rendeltem is par peldanyt, erdekel a dolog).
Ha a sok kabel tenyleg problemas akkor ezt az "i2c differencialis erparon" jellegu megoldasokkal mennek tovabb: mert ott csak illesztoket kell kozbeszurni, nincs semmi "media konverter", plane mikrokontroller, sajat firmware-rel, stbstb.
Es akkor negyedik lepes lenne az egyedi mikrokontroller, es azt is valami olyasmi breakout boarddal kezdenem amiben van beepitett usb <-> serial bridge es i2c kivezetes is egyszerre. Pl egy arduino asszem ilyen.
Ha ezek is mennek, akkor mar lehet folytatni a jatekot mikrokontrolleres multi-drop rendszerekkel (RS485, CAN, ...). Abban igazatok van hogy ez a legrobosztusabb, strapabirobb, vezetekelhetobb megoldas (lasd: CAN + autoipar, Modbus, ...), de cserebe elegge melyviz is ;)