( LCoder | 2020. 07. 13., h – 13:37 )

sőt ott még Garbage Collector sem áll a fejlesztő útjába

Azért hidd el, egy pár millió soros szerver app esetén már örülni fogsz, ha az "utadba áll"

A dinamikus típuskezelés sem azért fáj elsõ sorban mert hogy lassú, hanem mert az egy határozottan szárazabb, biztonságosabb érzés,
ha tudod hogy a függvényed product paramétere egy termék osztály és nem egy termék id, mert 3 éve egy külföldi kolléga aki anno fejlesztette
nem teljesen tartotta be a névkonvenciókat. Vagy nincs olyan, hogy 24 helyrõl osztállyal hívják, de a 25. helyrõl id-val. És az sem hülyeség, amikor a típusra kattintva el tudsz menni a definíciójához, és már látod is, hogy mibõl is áll az a nyomorult Product osztály. A legszebb persze az, amikor az ORM annotációkat generált az entitáshoz, hogy az intellisense tudja, hogy mibõl kell(ene) állnia az entitásnak. Ami szép, az szép...

csak akik mindenféle framework™-öket használnak, azok sosem ismerik meg az eszköz valódi nyers teljesítményét

Csak a helló világon túl elõbb-utóbb mindenhol összefúj a szél valamiféle frameworköt, hogy ne kelljen a kereket állandóan feltalálni. Ennek aztán sok elõnye van: a nagy frameworkök azért eléggé battle-tested cuccok, ami a Pityuka bété egyedi keretrendszerére nem biztos, hogy igaz. Másrészt, ha a Pityuka bétének kell egy újabb ember, az egyedi keretrendszerét sok-sok hónap alatt fogja csak betanulni az új polgár, és olyat szinte biztos, hogy nem fog találni a piacon, aki az egyedi keretrendszerét ismeri. Ez az egyik véglet. Középen van a PHP ahol minden fûcsomó mellett fejlsztenek egy frameworköt, és nyilván nem sok van aki mindet profi szinten ismeri, így vagy kisebb a felhozatal, vagy ismét csak te fizeted amíg az illetõ megtanulja az általad használtat. És van a .NET vagy a Java a fix framework-kel, ahol ha felveszel egy programozót akkor az a keretrendszert már tuti ismerni fogja, csak a te kódodat kell megtanulnia.
Ilyen apróbb különbségekbõl több havi fizu megspórolható, abból pedig sok-sok áramot lehet venni.