( bucko | 2020. 07. 13., h – 11:12 )

Háát, talán ezt hívják technológiának. Az meg olyan dologok halmaza, ami egy laikus szemlélőnek eszébe se jutna, hiszen semilyen ismerettel nem rendelkezik az adott témakörbe. ;)

Kicsit offtopic, de bizonyára láttál már tejszállító (élelmiszeripari) tartálykocsit.  (Hangsúlyozom, hogy a továbbiakban az 1983-ban megszerzett diplomám előtti tanulmányaim emlékfoszlányaira hivatkozom! Azóta tán a gyíkemberek adtak újabb technológiát... :)) Naszóval, a szigorú élelmiszeripari szabványokat teljesítendő, no meg az olcsóság miatt, hogy ne kelljen arany-ezüst ötvözetből készíten és ne kelljen mozdony a vontatásához - a mérnök urak úgy döntöttek, hogy a lemez legyen hat (6) rétegű. Ebből egy vagy több réteget robbantásos alakítással kell felvinni, mert ecsettel nem bírnák a néhany század vastag fémréteget felkenni. :-D Ilyenkor a robbantó ernyőben elhelyeznek egy borsónyi bevonó- és kellő mennyiségű robbanóanyagot, osztán durr. A végeredmény sok-sok négyzetméter egyenletesen bevont lemez lesz.

De a fenti apróságokra nem is vesztegettem volna a szót, ha az egész ilyen egyszerű lenne! A való világban előfordul, hogy két hatrétegű lemezt össze kell hegeszteni, esetleg foltozni. Természetesen az egyes rétegeket más-más technológiával és anyaggal kell hegeszteni. Ráadásul néha pont úgy, ahogy lázálmodban sem jutna eszedbe - feltételezve, hogy eléggé ismered a hegesztés fortélyait és az egyes anyagokat.

Gondolom, nem ez jut eszedbe, ha elmegy előtted egy tejeskocsi.

No, két vezeték összekötésénél is lehet néhány ismeretlen a mechanikai és anyagtudományok, valamint szabványok terén. ;)