Mellékesen olyan Tipotex-kiadványt is ismerek, amelyben a duplikált mássalhangzót nem választják el rendesen, mert (szerintem) utólag betűtípust váltottak és elfelejtették megnézni, hogy az együttműködik-e a magyar.ldf-fel. Szóval fontot rosszul választottak...
Én vagyok a „belsős” tesztelője egy InDesign (és korábban a Ventura Publisher) alatt többek által használt elválasztómodulnak. Van épp elég bajunk az Adobe borzadalmas megoldásaival, külön öröm és boldogság lenne – a fejlesztőnek és nekem is –, ha az összes fontra is tesztelni kéne. Minek? Mi köze a fontnak a szóhoz, amit írtak vele? (Igen, tudjuk kezelni azt is, ha valaki direkt, kézzel beír pl. egy fi ligatúrát két külön betű helyett, mert ez nem a fonton múlik, az ilyesmi karakterkódolási kérdés.)
Nem tudom elképzelni, milyen rendszer az, ahol az elválasztási szótármodul működése az alkalmazott fonttól is függhet. Szerintem sz*r. Aki ilyen rendszert tervez, annak mi jár a fejében? De vannak mazochisták, nekik biztos jó.
Paranoid módon ránagyítottam egy vonalzóval, nem láttam semmit. Viszont házi nyomtatók sok esetben képtelenek postscript fájlokat nyomtatni rendesen.
Én fogtam és a két oldalt egymásra raktam Photoshopban (pdftk-val is meg lehet csinálni, de a PS épp nyitva is volt).
A házi nyomtatók nem tudnak pontosan nyomtatni. Postscriptet pedig vagy ki tudnak, vagy nem. Hibátlan PS RIP-et még nem láttam. Nem véletlen, hogy manapság mindenhol PDF-et használnak. (Amit kb. tilos PS-ből Distillerrel létrehozni, ha lehet közvetlenül abba exportálni, mert a Distiller sem egy hibátlan PS-értelmező. Pedig a Distillert láttam az ajánlott módszernek 2011-ben leírva egy kifejezetten nyomdai előkészítésről szóló egyetemi szakdolgozatban. Körülbelül ennyire szabad atombiztos forrásnak tekinteni egy szakdolgozatot.)