( persicsb | 2020. 06. 15., h – 18:13 )

Szerintem összekeversz két dolgot. A tartalomszerkesztés esetén a kurrens szabványok, eszközök a fontosak, ekkor érdekes, hogy van olyan szabvány, ami alapján készíthető olyan szoftver, amivel tartalmat lehet előállítani (content authoring). Itt abszolút nem fontos a 70 éves-100 éves időtáv, a kurrensség a lényeg.

A másik téma a dokumentum-archiválás, ott fontos a 70-100 éves időtáv - ott viszont senkit nem érdekel a szerkesztésre való megnyitás.

 

Ez két teljesen különböző műszaki feladat, két teljesen különböző megoldás kell rá.

Hogy egy példát mondjak: szép és jó, hogy az ODT nyílt szabványában leírható a dokumentum tartalma. De nincs hozzárakva a betű leírója, a betűtípusok jelentése (például mást jelentheti 2050-ben az 'Arial', mint 2000-ben, már csak a módosított kerningek és társai miatt - ezekből a betűkből folyamatosan jönnek ki új verziók). Ugyanígy nincs mellérakva a különféle beágyazható tartalmak olvashatósága, szerkesztése. Hasonlóképpen, nincs mellérakva nyíltan (csak hivatkozva a mostani, kurrens leírásokra) a tárolóformátum (a ZIP).

Ezek mind-mind olyan dolgok, amik azt mutatják, hogy a jelenlegi kontextusban az ODT egy nyílt szabvány, és az ODT-t szerkeszteni képes eszközök implementálására megvan minden információ. Most, a jelenben. De ez a jövőben nem feltétlenül lesz így.

Totál más gondolkodásmód kell ahhoz, hogy a jelenben lévő szerkesztőeszközt készíts és szabványosítsd a formátumát, meg ahhoz, hogy a jövőben használható archiválóeszközt készíts. Az ODT, hiába nyílt szabvány, alkalmatlan az utóbbira.