Nomostan egy systemd-s unit adott user nevében (User=...) fog futni (vagy root, ha nem adod meg), tehát már a feladat megfogalmazása is erősen szuboptimális, ez az egyik. A másik, hogy nem törődik azzal, hogy "a" user bemegy, leállítás előtt bedob egy mondjuk "4 óra mulva" értéket, majd "b" user a leállított gépet elindítja 2 óra múlva, és mond egy "3 óra mulva"-t.
Nomostan a kettő közül melyik lesz az érvényes?
A wake_path önállóan sehol nincs használva, ergo kidobható. A unitból induló scriptben én végigmennék az _összes_ adott nevű fájlon (Ez jöhet env-ből, hogy mi legyen a neve, amit keres) a /home/*/ alatt, és az összes fájlból takarítanám a múltbéli időpontokat, a takarítottakat visszaraknám a helyükre _és_ összemásolnám egy temp fájlba, amiből egy jól irányzott sort -n meg head -1 kimenete az, amire szükséged van.
A /tmp/${wake_file} használata nem szép, és nem jó. Tessék az mktemp-et használni, illetve a "trap" használatát is megszokni az átmeneti állomány takarításához.