( YleGreg | 2020. 05. 26., k – 16:10 )

Nem tervezek venni, ellenben lehet, hogy csinálni fogok egyet.

Az élet attól szép, hogy mindenki máshogyan idióta. Nekem például van az a kattanásom, hogy a méret a lényeg, és az enyém nagy. 19 collos!

Na jó, most kicsit nagyot mondtam, mert valójában csak 18.4, de cserébe FullHD, és nem valami szutyok 1366x768 meg hasonlók. Valamint core i7 -es proci, és 16 GB RAM van benne, ami azért elég jó még manapság is.

De ami a legelvetemültebb húzása volt a tervezőjének, hogy helyet kapott benne egy 3.5 collos HDD hely is. Így költséghatékonyan jelenleg 8 darab MSATA SSD fér el a borítás alatt, ami jelenleg 8 TB tárterületet jelenthet elméletileg, ami már gyakorlatilag bármilyen munkára elég lehet. De én speciel arra élvezek, hogy házon belül van a backup vinyó, pontosabban két sima egy terás 2.5 collos HDD egy 3.5 collos RAID keretben, tükörben. A rendszer vinyó (Qubes-OS) jelenleg két tera SSD, (két darab egy terás MSATA SSD-ből összerakva), valamint az egykori optikai egység helyére tett caddy-ben egy 240 GB -os SSD-re száműzve lakik egy Windows is. 

Ez a gép (amúgy ASUS K93 SV) egy vinyóval összesen 300.000 forintba fájt. És ebben benne volt 20 forint jatt, mert asszem 299.980 forint volt hivatalosan. 2012 -ben, amikor vettem a radium -tól. 8 éve használom, és imádom. Sokszorosan behozta az árát.

Ha ez bedöglik, akkor meg vagyok lőve, mert ilyen jól bővíthető gépet most nem tudnék még a duplájáért sem venni. Ezért gondolkodok néha el, hogy veszek egy i7 -es, vagy ezzel egyenértékű AMD procival szerelt (vagy szerelhető) micro ITX vagy hasonló kicsi alaplapot, olyat ami legalább 32 GB RAM -ot tud fogadni, és egy paneltáp meg saját töltő áramkörrel jól megtáplálom.

A burkolata 4-es rétegelt lemez lenne, mert azt könnyű fúrni-faragni, frankón légutakkal, és nagy, lapos, csendes 6 voltra kötött 12 voltos ventillátorokkal. A hőcsövezésről még nem gondolkodtam, de lesz benne, nyilván. Valahogy. Akárhogy. A formája aktatáska, és emiatt hordozható, mert a seggében ott lehet egy adag li-ion cella. Ilyen akku cellám a barlangos múltam miatt van egy rakás, de újat venni sem egy nagy érvágás.

A képernyő nehéz ügy, mert a legtöbb 19-20 collos monitornak kell a 230 Volt, és én nem szeretnék inverterezni 12 V-ról 230-ra, csak azért, hogy ő meg visszanyomja 18-19 Voltra. Most a Home Office alatt tök jó, hogy itthon használok egy USB-C táplálású mobil monitort, ilyen jó lenne, mert szép és lapos (asszem 6 mm az egész), könnyű lenne beépíteni a táska fedelébe, csak nem találok olyat ami elég nagy.

Lehet, hogy vennem kéne két vagy három ilyen 17 collos mobil monitort, és egy mágikus mechanikával a gép felnyitása után, mint egy szárnyas oltárt szétnyitni... Aztán diadalmasan körbenézni a meetingen, hogy, na, kis kötsögök, kinek van itt multi monitoros almája? Muhahaha...

És aki beszól, azt simán elverhetem a vasalt sarkú fadobozzal, mert amit én rakok össze, az úgy marad. Az meg, hogy nem egy habkönnyű élvékonyított design first jelleggel (almás throttling mert nem fért el a hűtés (és ezért emberek tényleg fizettek?!) ) kialakított picurka lesz a drága, hanem egy régi, fekete-fehér kémfilmes masszív aktatáska, az engem nem zavar. A súlya szintén nem gond, mert létezik hátizsák a világon. Emellett meg ritkán hordozom, szóval a mobilitás nem gond ha kompromisszumos. De azért ne a kamaszkorom idején szokásos, kezemben a CRT monitor, hátamon a nagytorony ház, meg a drótok, indulunk LAN partizni! feeling jöjjön vissza, abból elég volt. Egy elegáns aktatáska képe nekem bejön.

A lényeg, hogy bővíthető legyen, és egy évtizedig várhatóan ne kelljen lecserélni, ne avuljon el.

Szóval, mint ahogy mondtam, az élet attól szép, hogy mindenki máshogyan idióta! Én éppen így. :-)

Saját notebook gépet faragni szerintem jó móka lehet. Főleg ha valami nemes fából készítem el a burkolatot, rózsafa, wenge, ében, padauk, spalted mapple, snakewood, cordia, millettia laurenti, a lehetőségek végtelenek...