( asch | 2020. 05. 26., k – 13:31 )

Belenéztem, és sok ponton vitába szállnék vele. (Disclaimer: az én világnézetem a magyar és gerán pogányság szellemi alapjaira épül, akit érdekel, hogy mit takar ez, nagyjából Grandpierre Atilla és Varg Vikernes azok akiknél ilyenekről olvasni lehet.)

"Kompatibilis-e a tudomány a vallással?" - táblázatra:

 * Kizárólag a kereszténységről szól, nem minden vallásról.
 * Az ember lényege: a tudomány nem magyarázza az érzések megjelenését, nem ismert a folyamat.
 * az élet célja: nem lehet tudományos alapon megállapítani. Ezért akinek bármi célja van, az lényegében egy légbőlkapott hit! Aki bármit cél szerint cselekszik, az semmivel sem jobb, mint egy fundi!
 * A vallás nem feltétlenül van a tudománnyal ellentmondásban. Lásd pl. a Grandpierre Atilla által is idézett, Dalai Lámának tulajdonított idézetet: amennyiben a vallásunk ellentmond a tudományos tényeknek, akkor a valláson változtatni kell.

Az életnek vannak olyan kérdései, amikre a tudomány nem tud választ adni. Azért mert a tudomány a világ működését csak leírja, de nem ad értékítéletet, hogy mi a jó, mi a helyes, mi a kívánatos, mi a cél? A tudománynak ez mindegy. Ezért aztán a tudomány nem alkalmas az emberi élet lényegi kérdéseinek a megválaszolására, és nem is lehet alkalmas rá.

Az az ember, aki értékítéletet fogalmaz meg (pl. Meg kellene szüntetni az éhezést a Földön! Nem szabad az embereket megfosztani a szabadságuktól!), az máris kilépett a tudomány kereteiből, az állítását egy olyan világnézeti, erkölcsi alapra helyezte, amit egyedül a saját hite támaszt alá! A tudomány számára nem létezik jó és rossz. A tudomány nem drukkol Darth Vadernek, vagy Han Solo-nak, csak megfigyeli és leírja a történéseket, illetve esetleg predikciókat tesz, hogy melyiknek mennyi esélye van győzni.

A tudománynak teljesen mindegy, hogy meghalok-e még ma, vagy tervezek egy rakétát, amivel átköltözhet az emberiség egy más galaxisba is. A tudománynak mindegy, hogy felnevelem-e a gyerekeimet, vagy inkább lelépek és szerzetesnek állok. A tudománynak mindegy, hogy simogatni tartok-e kiscicát, vagy inkább levágom és megfőzöm levesnek.

Hasonlóan az az ember, akinek bármilyen célja van az életben, az a célját teljesen tudománytalanul, a hite alapján határozta meg!

> Minden vallás egyfajta mémkomplex, mert a kultúra része, a kultúra pedig az emberiség mémjeinek összessége, márpedig a memetológia szerint cseppet sem biztos, hogy egy mém amiatt terjed el, mert okvetlenül hasznos az embereknek!

Ha abból indulunk ki, hogy a hasznosság alatt a gének és a mémek továbbörökítését értjük (evolúciós értelemben vett hasznosság), akkor könnyen belátható, hogy a vallások és a vallásos közösségek hosszú ideje fennmaradtak, tehát a túlélést segítik, vagy legalábbis nem akadályozzák. Ha a kortárs fundamentalistákat nézzük, akkor pedig azt látjuk, hogy sokkal több gyerekük születik és nő fel, mint az ateistáknak (átlagban, illetve ahol kirívóan sok gyerek van, azok szinte mind fundik). Azt látjuk tehát, hogy ez a mém mégiscsak hozzájárul az egyén evolúciós sikeréhez.

Azzal együtt, hogy az elterjedt vallások ellentmondanak a tudomány egyes tételeinek, ezért egy túlzottan racionális elmének nehéz vagy egyenesen lehetetlen befogadni őket, végsősoron mégis hozzásegítik az embereket a túléléshez evolúciós értelemben. Azért mert egy olyan értékrendet adnak, amiért hajlandóak a látszólag könnyebb út (modern életmód, fogamzásgátlás, abortusz) helyett egy látszólag nehezebb, de evolúciósan sikeresebb utat választani. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a vallás az embereket ellenállóvá teszi a modernség szaporodást akadályozó mémjei ellen.

Érdemes megfigyelni egyébként, hogy korunkban a szaporodásnak egyáltalán nem azok a korlátai, amikről a biológusok általában beszélni szoktak: táplálék, búvóhely, betegségek elleni védekezés. A mai korban ezek szinte mindenkinek adottak, persze van aki éhenhal, és van aki betegségben hal meg, de ezeknek a valószínűsége elhanyagolható. Ha csak ez korlátozná a szaporodásunkat, akkor 10 körüli lenne a reprodukciós ráta, nem pedig kb. 1,4. Az ember szaporodásának ma a korlátozó tényezője maga az ember akarata. Aki nem szaporodik, az önként mond le a szaporodásról. Az evolúciós versenynek tehát pont a mémek a legfontosabb területe manapság. És a fundik éppenhogy nyerésre állnak. (Ha az evolúciós siker mint cél szempontjából vizsgáljuk a világot.)

(A mém persze nem elválasztható a génektől, mert valószínűsíthető, hogy bizonyos gének bizonyos mémek befogadására hajlamosítanak. Valószínű, hogy a főbb gondolkodási irányzatoknak van támogató/blokkoló génje.)

Átfutottam az írást, és amivel még konkrétan vitatkoznék:

[2,1]
 * a vallás ellentétes az erkölccsel - És az erkölcsöt melyik ujjunkból szopjuk mi feltétlen tudományhívők?
 * a vallás ellentétes az ösztönökkel - Inkább úgy fogalmaznám, hogy korlátozza az ösztönöket. Nem tagadja a létezésüket, hiszen éppen azért akarja korlátozni, mert tudja, hogy létezik. (És mit ad Isten, ezekről a korlátozásokról rendre bebizonyosodik, hogy hasznosak az egyén számára)

[3,4]
7. A misztikus tanok kitalációi - például lélek - nincsenek.

Mégis létezik valami, amitől az ember a saját létét tudja, érzi. Erről az érzésről a jelenlegi tudomány semmilyen okoskodást nem tud mondani. Ez az érzés nem következik a tudomány egyetlen ismert tételéből sem. Egyelőre nem tudunk kísérletet megfogalmazni arra, hogy hogyan lehetne ezt az érzést a tudomány keretein belül vizsgálni. Mégis minden élő ember érzi a saját létezését. (És feltételezem, hogy a többiek is, ámbár bizonyítani nem tudom.) Valami létezik tehát, amit a tudomány egyáltalán nem tud megfogni. Ráadásul szinte bizonyos, hogy az emberi létezésnek ez a valami a kulcskérdése.

 

Itt tartok most, még a többibe is bele szándékozok nézni.