( hajbazer | 2020. 05. 26., k – 12:05 )

Az Intel is tudatosan trükközött, hogy ezzel bizonyos esetekben gyorsabban teljesítsen a processzora. Az nem mentség, hogy mások is ezt csinálták. Ahogy a VW-nek sem mentség, ha mások is csaltak.

Nagyobb cegeknel az a gyakorlat, hogy adott idonkent lecserelik a gepeket, hogy a geppark tobbe-kevesbe egyseges legyen.

Elég nagy baj. Pont ezzel a gyakorlattal kéne szakítani. Régi, használt gépekből is lehet egységes gépparkot fenntartani. A 100 különböző gép szerintem is tökönlövés, viszont 1-2, vagy akár 3-4 különböző típusú szériát már lehet értelmesen karbantartani. A lényeg az, hogy minél kevesebb olyan munkaállomás legyen, amiből nincs tartalék, vagy nincs hozzá alkatrész.

raadasul barki belenezhet, a kodminoseg szerintem jobb, mint a zart oldalon

Ezzel azért vitatkoznék. Az open-source egyik átka pont az, hogy inkább a szép, olvasható kódra mennek, a teljesítményoptimalizáció rovására. A zárt kódban előfordulnak olvashatatlan, esetenként gányolt részek, assembly betétetk, amik adott esetben optimálisabbak, mintha clean code idealizmussal készültek volna.

Bloatosodas kevesbe jellemzo szerintem

Nem, nem az. Egy modern desktop Linux hemzseg a bloattól. A csiligány GTK3 és minden benne írt vagy rá GTK2-ről átportolt alkalmazás hemzseg a bloattól. A Qt5-ben írt LXQt legegyszerűbb párbeszédpaneleinek betöltésére is másodperceket kell várni 100%-on tekert CPU-val egy régi gépen, miközben mind egy MFC-s Control Panel applet egy szemvillanás alatt betöltődik Windows-on.

maximum azt tudom elkepzelni, hogy valaki - azert, hogy jobban megismerjen valami uj keretrendszert - osszedob benne egy uj programot, es ha ez a keretrendszer bloat, akkor az eredmeny is az lesz.

Ez igaz, és benne a legfájóbb az, hogy kötelezően felcommitolják, aztán valaki tovább fejleszti és utána már esély nincs az optimalizációra.