( gee | 2020. 05. 26., k – 00:49 )

> Látatlanban nem fog engedni írni értelmes és az adatintegritásra adó OS ilyen fájlrendszerre - mondhatni a tervezési célok/elvárások között előrébb szerepelt az adatintegritás, mint a crash utáni boot időtartama. Neked nem ilyenek a preferenciáid, és sajnálatos módon ezt a különbséget nem igazánlehet áthidalni - el kell fogadni.

Nope, én ezzel tisztában vagyok, nincsenek ezzel ellentétes "preferenciáim". El is mondtam, hogy nem szoktam lelőni az fsck-t, mert tudom, hogy bad practice. De amikor muszáj volna azonnal bebootolni, mert épp a kellős közepén voltál valami live dolognak, akkor eléggé idegesítő, hogy a rendszer kivette a kezedből a döntés lehetőségét.

Ó, erről eszembe jut egy aranyos történet. Kb. 2001-2004 környékén lehetett. Jött a főnököm, hogy valamit akar. Bementünk egy tárgyalóba, elővettem a laptopomat, bekapcsoltam, mert meg akartunk nézni valamit. Indult a Linux, és azt mondja, hogy hát, a /home 180 napja nem volt megnézve, akkor most fsck. Meg a /usr. Meg a /var. Aztán csak ültünk, néztük a bitkolbászt a fekete képernyőn. Pár percenként elnézést kértem, hogy ezt pont most adja elő. Ő mondjuk tök jól kezelte, de bazzeg. Hát azért milyen jól jött volna az, hogy ne most, te ostoba gép, hanem majd a következő bootoláskor ellenőrizd, köszi!