( Gyurex | 2020. 05. 26., k – 00:21 )

Nem írtál rosszat, biztosan van több nézőpont az istenfélő jelzőre, köztük az is amit te vázoltál. Fogalmam sincs, hogy honnan ered, vagy mi a szó mögöttes jelentése, de mivel mint mindenki másnak, így bennem is kialakult egy eléggé halovány kép az én istenemről.

Egyrészt nem egy őszszakállú naiv télapóval azonosítom. Inkább egy harcos isten a szememben, lsd. ószövetség. Ugyanakkor igazságos, jóindulatú, de amit kér vagy is parancsba ad, azt megköveteli. Tehát az istenfélelmem nem rettegés, pontosabban nem tőle való rettegés, hanem az, hogy amiket kér azt tk. egy jó erkölcsű embernek kisujjból hoznia kell. Ott a dilemmám, hogy vannak vétkeim, és vajon lesznek e következményei. Tehát inkább magamtól félek meg a tetteim következményeitől ha van teremtőnk, és komolynak bizonyul az intelme a végén.

Egyébként arra emlékszem, hogy kb. 15 éve amikor elkezdtem olvasni a bibliát, akkor az erkölcsre tanítás tetszett meg nekem, tehát tetszett az, hogy álljanak össze egy bandába azok, akik egyet tudnak érteni azzal, hogy miképp viselkedjünk egymással, tehát az embertársainkkal. Mint írtam, én sajnos olyan semmilyennek érzem magam, tehát se nem vagyok jó, de talán se nem vagyok rossz sem. De ezt betudom egyelőre annak, hogy sok sz@rság történt tk. az egész életemben folyamatosan, így nincs energiám még az erkölcseimmel is foglalkozni. Eléggé szellemi beállítottságú ember vagyok, meg szeretek agyalni, filózni, így majd egyszer talán rendezem a lelki-békémet is, és akkor nem lesz mitől félnem.