( bognarattila | 2020. 05. 25., h – 17:20 )

Ehhez képest sokkal egyszerűbb. Van egy hőtároló, egy hőszivattyú, padlófűtés, mennyezethűtés.

Három fő üzemmódom van: hűtés, fűtés, egyik sem. Ez alapvetően azt határozza meg, hogy a hőszivattyú készítsen meleg a fűtéshez vagy sem, illetve beindulhat-e keringető szivattyú vagy sem. Passzív hűtés van, így hűtési igény esetén bekapcsol a hőszivattyú földköre, meleg helyett ezt adja át egy hőcserélő a köröknek.

Minden szobában termosztát, ami szól, hogy kell fűteni/hűteni vagy sem. Ha legalább egy helyen kell fűteni, akkor kinyit a szelep, bekapcsolom a keringető szivattyút. A mennyezethez van keverő szelep a hőmérséklet szabályozására, ezt egyelőre még nem használom (nem sokszor kellett hűteni, még át kell gondolnom a mikéntet).

A parkettás szobákban van egy padlóhőmérséklet érzékelő, amivel tudom fékezni a felfűtést. Ezenkívül fürdési időben csak a fürdőkben megy a padlófűtés, hogy ne szívja le a meleget (nagy hidegben ha temperáljuk a garázst, akkor gyorsan leszívja a tartályt; ez nem lett beleszámolva tervezéskor, de bírja a rendszer, így örülünk neki).

HMV: alapból 42 fokos víz, kérésre 50 fokos vizet tud csinálni a hőszivattyú. Ez úgy van beállítva, hogy minden nap egyszer (este) készül 50 fokos víz, illetve este valamennyi ideig megy a cirkulációs szivattyú (egy kivételével szerencsére nincsenek messze a fogyasztók, azért is forgatom meg, hogy ne álljon bent a víz, mert amúgy korlátozottan van rá szükség). A lámpakapcsolással összekötni jó ötlet, még átgondolom.