Ott a pont...
"Mert milyen jó is volt a bsd-style init egy scriptben mindennel, igen! De jött a sysvinit a maga nagy rakás könyvtárával meg csilligány bloat scriptjeivel, amiket ráadásul keresztül-kasul kellett symlinkelni, n+1 néven - katasztrófa. Ez a bloat bughalmaz sárba tiporta a linu..., akarom mondni a UNIX-filozófiát az egyszerűségről. Mi? Hogy egy-egy szolgáltatást külön is lehetett indítani/leállítani? Hogy az indítási sorrendet egyszerű volt megváltoztatni? Hogy a futási szintekhez rendeléssel szétválasztható volt a boot több lépcsőre, vagy megoldható volt az, hogy az nfs, vagy épp a GUI csak akkor induljon el, ha azt a root egy runlevel váltással kikényszeríti? Ugyan már, a sysvinit egy csilligány bloat gányolmány, vesznie kell!"
(Hajbi a syvinit-esedés hajnalán)
:-D