"Gondolom, végigolvastad az összes init scriptet " - nem volt rá szükség, mert a futási szintek nem használata, a respawn nem ismerete nem azokból derül ki, ez az egyik. (Egyébként elég sok initscriptet nyálaztam végig...) A másik, hogy az, amikor ugyanazt a feladatot 123 scriptben 123-szor valósítják meg (célszerűen legalább 123 részben vagy teljesen eltérő módon), az óriási élmény - pláne, ha kiderül, hogy egy részük bugos/sérülékeny, aztán a javítás is n+1 féle módon, n+1 időpontban történikmeg - vagy nem.
A sysvinit-et _sem_ tudták nagyon sok disztróban rendesen használni, jellemzően ismerethiány miatt - és bizony azoktól látom a legnagyobb durrogást a systemd ellen, akik a sysvinit dolgaival sincsenek kellően tisztában. Azt _se_ tudták/akarták rendesen megtanulni/használni, a systemd-t se...
"Red Hat viszont jelenleg arrogáns módon" - arrogáns módon per pillanat te nyilvánulsz meg, de persze ezt a stílust már megszokhattuk tőled. Egyébiránt szerinted a Canonical/Oracle/SuSE, meg akár a linux kernel is miért megy arra, amerre a szerinted botrányosan viselkedő, minde ésszerű, hasznos dolgot lábbal tipró RedHat is halad? Nos? Vagy azt mondod, hogy mindannyian ezt teszik, mindannyian szembeköpik a Linux-filozófiát? A Linux kernel fejlesztése köpi szembe a Linux-filozófiát? Nem érzel itt némi ellentmondást...?