Miért lenne jobb, ha külön repóban lenne? :)
Nem tudom, mi a szituáció most. Van egy repó, és lehet belőle make udev-vel egy udev binárist készíteni ami systemd nélkül vidáman fut, mint korábban? Mert ha igen, akkor rendben, akkor systemd nélküli rendszeren is lehet használni továbbra is, ahogy korábban.
Abból, hogy beolvasztásra került én úgy értelmeztem, hogy udev külön bináris nincs már, hanem a systemd program egyszerűen elvégzi azt a funkcionalitást is, amit korábban az udev. Viszont ha valahol systemd nélküli rendszert használ valaki, akkor már nem tud udev-et használni, mert nincs külön. Ez nem lenne jó.
Szépen és jól hangzik a "jól definiált, standardizált interfészeken keresztül beszélgető komponensek" móka, ha ráérsz standardizálni az interfészt (és akkor az indulásra van több, egymással elvileg interkompatibilis implementációd), de egy idege a legtöbb sikeres projekt inkább integrálja a komponenseit (akár kód, akár deployment szinten) és saját hatáskörbe veszi azokat.
Azt megértem, hogy más valaki programjára építeni az rizikós vagy csak kompromisszumok árán lehet. Nincs azzal bajom, ha valaki forkol és megváltoztat valamit vagy újat ír, olyant, ami neki pont jó.
Inkább csak arra gondolok, hogy nem szeretem azt, hogy lesz egy baromi nagy, monolitikus, komplex program, ami mindent is tud. Ha a kiegészítő cucc egy shared libben van, amit más is használhat, az már jó irány. Még jobb, ha esetleg külön bináris. Két bináris sokféle módon beszélgethet egymással, évtizedek óta vannak erre kipróbált, jól működő megoldások. Olyan programok, amiket én írtam, pl. kommunikáltak IPC-vel egymással, vagy RPC-vel. Az RPC-t konkrétan nem nagyon szerettem, de az IPC-hez csak el kellett olvasni a man-t, és ment, mint a karikacsapás. Mások által írt programokat nem integráltam a magaméhoz, de látok egy csomó különféle megoldást erre is. Lehet pipe-on keresztül vagy socketen keresztül is kommunikálni. Nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt, csak ki kell választani a célnak megfelelő eszközt.