Nagyjából: ami kötelező egy systemd rendszerhez, az a systemd (+udev), a journald és logind. A többi systemd-* már a systemd ernyőprojekt része, és mind opcionális komponens (pl. hostnamed, homed, importd, machined, timedated, timesyncd, ...). Az utóbbiaknál leginkább a "miért ne?" volt az, ami létre hívta őket (mivel a systemd-vel egy repóban vannak, a kód nagy részét adó "plumbing" már ott van, pl. a hostnamed per pill 837 sornyi C kód, kiegészítve a 454 sornyi hostnamectl-lel), az, hogy ott vannak erősíti a rendszer menedzsment rendszer képet a systemdről (és nem utolsó sorban: szvsz. marhára hiánypótló, hogy a széttöredezett Linux rendszerek közt valamifajta egységesítést végez, ha már az LSB-nek ez annó nem sikerült).
Ha maradunk tisztán a kötelező komponenseknél... a journal össze lett drózotva a systemd-vel, hogy értelmes naplózást tudjon biztosítani (adott unit bejegyzései függetlenül attól, hogy hogyan lettek naplózva, meglegyenek - kivéve persze, ha közvetlenül fájlba naplóz a cucc); a rendszer-szinten kötelezővé tételnél az volt a mondás, hogy így tudja a boot folyamat korai részének naplóit is elkapni. A udev és a systemd elkezdett egymással kommunikálni (egyrészt a systemd reagálhat új HW megjelenésére, másrészt a udev átadott systemd-specifikus dolgokat, pl. a seat-ekre vonatkozó információt). A logind pedig a seat és user slice managementhez kellett, és kiváltotta az addigra már többé-kevésbé nem fejlesztett ConsoleKit-et.
BlackY