( haroldking | 2020. 05. 22., p - 02:08 )

Igyekszem kimerítően válaszolni a kifogásaidra, mert ezt már rengetegszer a fejemhez vágták mások is.

1. Te leragadtál a múltszázadban. Manapság, az Internet korában, egyáltalán nem olyan (lét)fontosságú egy „nagy” kiadó támogatása a megjelenéshez (bár kétségkívül kellemes, előnyös). Még a papír alapú megjelenéshez se okvetlenül, az elektronikushoz meg totál nem.

2. Épp mert a nagy kiadók az elektronikus megjelenés folyamatából kiiktathatóak, nem kényszeríthetik rá a saját stílusukat és ízlésvilágukat a szerzőkre, „lektorálás” néven. azaz nem kell „elfogadtatni” bárkivel is. Ennek kétségkívül lehetnek negatívumai a minőséget illetően, ezt magam is elismerem, ugyanakkor lehet számos pozitívuma is, bár ebbe most nem megyek bele mert félek, akkor túl hosszú lesz ez a postom. (igazából, a dolog egy külön, terjedelmes cikket is megérdemelne, annyit tudnék írni a témáról, szóval jobb ha nem kényszeríted ki belőlem, ne nyitogasd a Pokol kapuját, hehehe...) Amúgy: az angol megjelenéshez van anyanyelvi publisher's readerem. Ausztráliában. Bezonyám!

3. Magyarországon a „hagyományos” kiadók épp hogy gyakorlatilag csak a „rokonok” kéziratait fogadják el, azokat azonban akkor is ha a béka segge alatt van a minősége. Nepotizmus van mindenütt Orbanisztánban, ez is egyik oka volt hogy kimentem az Óperenciás tengeren is túlra. Ismerem hogy miként mennek a dolgok a magyar kiadókban, van tapasztalatom e téren. Nem most kezdtem az írást. A publikálási próbálkozásokat se. Eleinte én is ilyen babonákban hittem mint te, hosszú volt az út a Megvilágosodásig.

3. Az írásmű kiadása természetesen valóban fontos dolog, de mondd már meg nekem, a topiknyitóban, azaz a blogbejegyzésemben, találsz te egyetlen árva szót is a KIADÁSRÓL?! Ugye hogy nem! Nem arról elmélkedtem, miként kell egy könyvet KIADNI, hanem arról, hogyan kell (nem is egyet hanem sokat) MEGÍRNI. Azaz ez az egész hozzászólásod erősen offtopic. Sőt, ki van emelve az elején, ez az írásom azokhoz szól, akik megírtak már legalább egy regényt, de az mindegy, hogy kiadták-e, csak az a lényeg hogy készen legyen! Szóval ez nem a kiadásról, hanem a megírásról szól!

4. Nyereséges forgalmazás?! Ember, ez megint olyasmi amiről nem szól a blogbejegyzésem. Nem ez a témája. Amúgy ha a nyereség érdekelt volna bármikor is igazán, egyetlen regényt se írok, mert már a legelső sor papírra vetése előtt is tudni lehetett, ebből nem lehet megélni. Még azoknak se akiket Magyarországon sztár-íróknak tartanak. Amúgy a tengeren túl is csak alig egy vagy két tucat olyan író van aki abból él hogy ő főállásban író. (a forgatókönyvírókat ne számold bele, az más téma. Illetve szakma). Az írás olyasmi, hogy... szóval, a favágás könnyebb, és jobban megfizetik, hehehe...

5. Végezetül, én eleve ballisztikus ívben leszarom rég a magyar megjelenést. Mikroszkopikus kis piac, mikroszkopikus haszonnal (már ha bejön egyáltalán), s e parányi koncért kegyetlenül ölik egymást ezerszám a wannabe-íróreménységek. Olyanok is, akiknek alig van egy sovány könyvre való novellafüzérük. Mit érdekel engem ez?! Réges-rég van annyi pénzem, ha visszamennék Magyarországra, én magam is alapíthatnék egy kiadót, ahol magam diktálnám a feltételeket, kiadhatnám bármelyik művemet magyarul, de másokét is, és bármely ifjú íróreménység boldogan fényesre nyalná bármelyik testrészemet akárcsak azért is hogy elolvassam a művét, nemhogy biztosan kiadjam! Megtennék a puszta reménységért is, igen, ez az írói világ ilyen manapság Magyarországon...

De engem ez nem érdekel. Én nagyvadra vadászom. Angolul akarok befutni. Bár elárulom, még az angol könyvkiadás se nagyon izgat. Persze, szeretném meg minden, törekszem rá, igen... A végső célom azonban az, hogy filmsorozat készüljön a műveimből. 16 éves korom óta erre törekszem, az egész életemet erre tettem fel. Tudatosan igyekeztem a sorozatot olyanná megformálni, hogy erre egy ugyanolyan ütős látványvilágot lehessen kreálni, mint a Star Wars vagy a Lord of the Rings. Szóval nekem még az angol kiadás is csak egy lépcsőfok, és nem igazán izgat mennyi lesz belőle a profit, mert a tervem annál is nagyobb!

6. Elárulom azonban, akkor se dőlök a kardomba bánatomban, ha töktotál semmi se lesz az álmaimból, nemhogy film de angol kiadás se. Mert bár vannak ezek a leírt céljaim, igen, de ez mind abba a kategóriába esik amit a „siker” szóval címkézhetünk. Értsétek már meg azonban hogy bár egy művész vágyja a sikert, de nem az az elsődleges célja! Ő magáért az alkotás öröméért alkot, ez ki van részletezve ebben a blogomban:

https://hup.hu/node/169303

Szóval ehhez a mostani blogomhoz ez a (meglehetősen kötekedő) postod tényleg teljesen offtopic, ennek ellenére igyekeztem udvariasan és kimerítően válaszolni rá.