( haroldking | 2020. 05. 19., k - 01:35 )

Nézd, hitre biztos hogy szükség van, hit nélkül nem lehet élni. A kérdés csak az, miben hiszünk és mennyire, a hitnek ugyanis szerintem fokozatai is vannak.

Attól tertok ez így töményen érthetetlen, azaz igyekszem megvilágítani egy példával. Előrebocsátom azonban, szeretném ha nem hinnéd hogy gúnyolódom! Én azt HISZEM, te meg én „ellentétes” oldalon állunk, mert te valamiféle értelemben istenhívő vagy azt gyanítom, míg én sokkal inkább „ateista”. De nekem ezzel semmi bajom amíg érvekkel vitatkozunk és nem tekintélyelvi alapon vagy személyeskedve.

Szóval a példa: nyilván te is úgy vagy vele mint én, azaz általában nem számolod meg a visszajáró pénzt amikor vásárolsz valamit. HISZEL benne, hogy a pénztáros becsületes, s annyit adott vissza, amennyi neked jár. Ez hasznos hit, mert elég sok időt elvenne az életedből ha mindig megszámolnád, sőt, alkalmanként a mögötted sorban állókat is megharagítanád mert extra várakozásra kényszerítenéd őket. A hited tehát hasznás, ANNAK ELLENÉRE, hogy azért van egy kis esélye annak hogy nagy ritkán „tévedsz”, mert mégiscsak becsaptak téged a fizetéskor. Ennek esélye azonban elhanyagolható, s a gyakori haszon miatt (időspórolás) elfogadható ez az alkalmankénti csekély veszteség.

Na de mégis, miért alakult ki benned a hit hogy „úgyis a jó összeget kapom vissza”?

Azért, mert ÁLTALÁBAN ez valóban így van. Nagyon ritkán nem, de olyan sokszor igen, hogy MEGÉRI HINNI BENNE hogy most is úgy lesz!

Na ez van az ateisták „isten-nemhitével” is. Annyi rengetegsokszor kiderült már hogy isten ebben sincs meg abban sincs, hogy kialakult bennünk egy meggyőződés hogy isten úgy általában véve nincs.

Ez tehát valóban HIT, mi tényleg HISZÜNK benne hogy isten NINCS. Hiszünk benne, mert konkrét bizonyítékunk a nemhitre nincs, ennek ellenére, ez mégis másfajta hite mint a vallásosok istenhite. Megmagyarázom miért.

Egy hívő ember hiszi hogy van isten (naná, ha nem hinné nem lenne hívő...) holott nincs bizonyítéka a létére. Nekünk azonban vannak bizonyítékaink isten nemlétére, bár nem „végső” bizonyítékok. Nevezzük is inkább ezeket bizonyíték helyett úgy, hogy „komoly valószínűsítő tényezők”. Párat fentebb már felsoroltam: hogy isten nem volt ott az Olümposz tetején, se az égben, meg az evolúció is ugye... lehetne még sorolni. Természetesen simán elképzelhető hogy mindezek ellenére is létezik isten, de ha sorozatosan keressük őt itt is meg ott is, mégse találjuk, akkor ezen KUDARCOK mind egy-egy VALÓSZÍNŰSÍTŐ TÉNYEZŐ, egy újabb NYOMÓS OK hogy megerősítsen bennünket a hitetlenségünkben!

Ezzel szemben a vallásos embernek csak a szimpla hite van, minden nyomós nok nélkül. Vagy legfeljebb a bibliáját tudja mutogatni mint „nyomós okot”, hogy van egy könyve erről az istenes sztoriról amit húderégen írtak. De már a Bibliában is találtak a tudósok egy rakás ellentmondást szóval már ez az egy „nyomós oka” is inog a hívőknek.

Ha a hívő életében történtek volna csodák, sok, ha nem is minden nap de legalább évente egy jókora amit nem tud a tudomány megmagyarázni, na akkor lenne a hite úgy megalapozva mint a mi hitetlenségünk: mondhatná, hogy 10 éve ez történt, 9 éve amaz, 5 éve emez, most meg e legutóbbi, egyikre sincs magyarázat... oké, nincs bizonyítékom hogy isten keze van a dolgok mögött, de ennyi fura esemény után én igenis ezt hiszem!

Ekkor mondhatnánk hogy egálban vagyunk mi hitetlenek és ti hívők. Általában ez azonban nem így megy ugye, egy hívő csak hisz és kész, minden megalapozottság nélkül, csak mert az ő érzelmeinek ez inkább bejön.

Azaz, bár elismerem hogy az ateistáknak sincs végső bizonyítéka isten nemlétére, így nevezheted ezt hitnek, igen, de ez a hit (azaz hitetlenség) sokkal jobban megalapozott mégis mint a hívők hite.

Valójában azt kell mondjam, nincs is értelme két csoportra bontanod a hitetleneket ahogy te teszed. Amennyire ismerem az ateistákat (és jól ismerem őket mert könyvet is írtam az ateizmusról! Belinkelem, ha akarod!) hát nincs is olyan ateista aki merészelné abszolút biztosan állítani hogy isten nincs. talán csak az egy Richard Dawkins ilyen. Illetve, sokan mondjuk hogy isten szerintünk nincs, tagadjuk a létét, stb. de ez csak annak a hosszú szövegnek a rövid, pongyola megfogalmazása hogy „99.99999999 % erejéig biztos vagyok benne hogy nincs. Rendkívül valószínűtlennek tartom hogy isten létezik. Annyira kis esélyét látom a létének hogy nem foglalkoztat a gondolat, hátha tévedek. Úgy élem az életemet mintha teljesen bizonyos lenne hogy nincs isten.”

Szerintem te se veszel végső búcsút a családodtól minden nap amikor munkába indulsz, holott LEHET hogy épp aznap halsz meg és már nem térsz haza... Mégis, ha nem vagy egy 80+ éves vénember, ennek esélye oly csekély, hogy nem fopg téged e gondolat foglalkoztatni. NEM HISZEL benne hogy épp aznap halsz meg, és bár LEHET hogy tévedsz, de ennek esélye oly csekély, hogy tényleg nem érdemes ezzel törődnöd, jobban megéri nem hinni ebben.

Mi ateisták így vagyunk az istenhittel. Annyira jelentéktelenül pici esélyét látjuk a létének, hogy az a szemünkben ha nem is matematikai, de gyakorlati értelemben egyenlő a nullával.