Hogyan tudod bebizonyítani hogy végtelensok ikerprím van? Amennyire tudom, erre még nem született bizonyítás. Mégis, akármilyen nagy számokra is megvizsgálták eddig, kiderült, van olyan „messze” is a számegyenesen ikerprím. Azaz bizonyíték nincs rá, de rengeteg olyan „adat” igen, ami e sejtést nagyon valószínűvé teszi. Emiatt a legtöbb matematikus „hisz” benne.
Nyilván van egy egész rakás olyan állítás, amire az emberiség sose kap végső bizonyítékot. Minél több tény szól azonban mellette, annál inkább tekinthetjük ezeket „ténynek”, ha nem is a szó matematikai értelmében.
Ehhez hasonlóan, ha valaminek a létét tagadjuk, az nem annak alapján megy hogy a hasamra ütök és azt mondom, „nekem nem tetszik ez az állítás, nem hiszek benne”. Komoly ember legalábbis nem így „működik”.
Hanem, maradva az istenhitnél, előbb azt mondták az istenek az Olümposzon élnek. Bátor emberek felmásztak a hegyre, nem találtak ott isteneket. Majd jöttek azzal, isten az égben, a felhők közt lakik. De a repülőinkkel keresztül-kasul száguldozzuk az eget naponta, mégse ütközött össze még egyik se istennel.
Most persze kissé humorosan és egyszerűsítve fogalmaztam de remélem érted. A lényeg hogy akármire is mondták eddig hogy az az akármi egy bizonyíték isten létére, a tudomány idővel rámutatott hogy abban sincvs semmi „isteni”, megy a dolog isten nélkül is. A járványokat nem isten küldi az emberre hanem vírusok és baktériumok okozzák; az esőt nem istenke küldi hanem természetes események folyománya; az embert nem isten teremtette hanem az evolúció terméke; és így tovább.
Azaz, röviden: a Világ eddig megismert részében - beleértve ebbe a világ működésének általunk feltérképezett eseményeit, törvényeit, szabályait - nem találtuk meg Istent, se isten létének bármi szükségességét, mert „megy minden nélküle is”. Ennek alapján logikus feltételezés, hogy isten nincs a világ általunk még fel nem térképezett szegmenseiben se. Nyilván tévedhetünk. Nyilván ez nem egy matematikai korrektségű bizonyítás. Mindazonáltal az egyetlen valamennyire is logikusnak tűnő aspektus, amin felesleges változtatni, amíg nagyon komoly bizonyítékokat nem találunk az ellenkezőjére. Már csak az „occam borotvája” elv miatt is: azaz, hogy „ne szaporítsuk feleslegesen a feltételezett entitások számát”.
Ezt az álláspontot nevezheted hitnek ha a „hit” szó jelentését valami extrém módon kitágítod, de szerintem ez nem biztos hogy helyes. Ez egyszerűen egy ismeretelméleti aspektus, melynek lényege hogy óvakodunk szükségtelen dolgok bevezetésétől a világképünkbe. Mindaddig amíg új tényeket, eseményeket, felfedezéseket meg lehet magyarázni a korábbi ismereteinkből, s így be tudjuk illeszteni a meglevő világképünkbe, ezt tesszük, és új fogalmat (istent) csak akkor engedünk bevezetni, ha erre már tényleg és okvetlenül szükség van, mert minden más módszer csődöt mondott. Bár még ekkor se okvetlenül, mert egy-két megmagyarázhatatlan esemény/felfedezés nem biztos hogy elég ok legyen mindennek a felforgatására, hiszen jogosan reméljük, később hátha találunk a dologra materialista magyarázatot, ahogy természettudományos ismereteink bővülnek. Afféle durva paradigmaváltásra hogy istennel magyarázzunk valamit, eszméletlenül sok nagyon komoly bizonyíték (illetve megmagyarázhatatlan esemény) kéne, aminek azonban semmi jele.