"az - ... Ősi finnugor, sőt tágabban uráli örökségünk az ~ban szereplő mélyhangú magánhangzó. Eredetileg nyelvünkben is o vagy akár u lehetett, erre vallanak mutatószó-rokonai: ott, oda, úgy. A z elem külön névmásképző. Lásd még ám, ez."
Eszméletlen! A könyvem egyik fejezetében épp arról írtam hogy az Ősnyelvben a határozott névelő legősibb alakja vélhetőleg a „do” volt, mely azonban igen hamar leredukálódott egy sima „o”-ra!
Igaz azt is írtam a magyar nyelvben a mai „a” névelő nem ezen ősnyelvi „o” származéka hanem az „az” lerövidülése”. Na oké, de e kettő nem mond ellent egymásnak. Amikor a könyvet írtam még nem tételeztem fel hogy az „az” is összetett szó lehetett, eképp maga is az ősnyelvi „o” származéka.
Tényleg érdekeseket írsz. Na mondjuk az etruszk felirat „magyari” olvasatát kissé túlzásnak érzem, mert nem igazán látom semmi értelmét ennek a részének:
Méznádamért van színe ajándék
Ennek semmi értelme. Az előző részekre azt mondom, oké, talán valóban azt jelentette etruszkul. De ez a rész...?!