( therion | 2020. 05. 07., cs – 18:53 )

Fontosnak tartom újra megjegyezni, hogy én nem a nyugatot dicsőítem, mert nagyon sok problémát látok ott is. De én nem a szólásszabadságban, meg a személyes szabadságban, hanem éppen annak hiányában, illetve hanyatlásában látom a problémát.

A kérdéseidre válaszolva, néhány tény:

Nem tudom, hallottál-e mondjuk a Pentagon-iratokról. Ennek kapcsán az USA legfelsőbb bírósága kimondta, hogy a sajtószabadságnak része az is, hogy egy újság lehozhat akár állami/katonai titkokat is. Bár magukat a szivárogtatókat perbe fogták, később őket is felmentették. Az ügyet nyilvánosságra hozó újságírók ellen pedig a már említett alkotmánybírósági döntés miatt soha nem is jöhetett szóba büntetőeljárás. Persze ez már nagyon régen volt, de az amerikai precedensjog miatt a döntés tovább él.

Ha az elmúlt évek szivárogtatásait nézzük, akkor igaz, hogy a közvetlen elkövetők (Snowden, Assange) üldözve lettek, de itt sem ment a hatalom olyan messzire, hogy a dolog publikálását megakadályozza, vagy büntesse. Hogyan nézett volna ki ez a dolog Kínában, szerinted?

Nem annyira az a lényeg, mi lenne ma, ha felrobbanna egy nyugati atomerőmű. (Bár biztosan nem lennének a polgárok olyan mértékben a sötétben tartva, mint a Szovjetunióban). Hanem pont az lenne a lényeg ami azelőtt történik, és remélhetőleg megakadályozza a balesetet.

Leginkabb az "en biztos be nem megyek abba a sugarzo szarba" gondolatmenet dominalna Nyugaton.

A nyugati országoknak vannak hivatásos hadseregei, akik néha háborúba is mennek, és csak hadbíróság fenyegetése mellett tagadhatják meg a parancsot.