> És úgy működne, hogy a $02 által mutatott sorszámú 64K méretű lapból tölti be az adatot a $akármi címről, az y regiszterrel indexelve...
Ez leginkább sehogy sem működne, hiszen te itt egy elemi CPU utasítástól azt várod, hogy férjen hozzá egy olyan laphoz, ami be sincs lapozva, az utasítás pedig ezt nem tudhatja. Ha a $02 a lapozóregiszter a memóriában, akkor meg egyébként is teljesen mindegy, hogy a CPU mit olvas be onnan, mert úgyis arról a lapról fog olvasni, ami épp be van lapozva a $02 által. Ha meg csak egy indikátor a CPU-nak, akkor meg az utasításnak ki kell írnia arra a címre, amit talált rajta, ahol a lapozóregiszter van. Azaz normál 6502-esül
LDA $02
STA paging_register
LDA $akármi, yNamármost, ez utóbbit ugyan még lehetne kivitelezni, viszont az utasításfeldolgozást megbonyolítaná; a 6502-es feldolgozórendszerének elemi lépéseivel ez még 4 lépés lenne a valódi utasítás előtt, ráadásul olyan lépés nincs is, hogy fix címet tegyünk a címbuszra, tehát akkor az már plusz egy belső utasítás lenne. Ennél sokkal egyszerűbb beírni a fenti plusz két utasítást.
De ettől függetlenül is, itt a memóriamenedzsmentet akarjuk megcsináltatni a CPU-val utasításszinten, ami nem igazán működhet, hiszen az utasítások számára a memórialapozás nem létezik és nem létezhet. Az egy dolog, hogy van olyan, hogy MMU és vannak CPU-k felszerelve vele, de az egy külön egység és az utasítások számára transzparens módon működik, mert ha nem így lenne, akkor az utasítások megkerülhetnék az MMU-t. Az egésznek az a lényege, hogy a CPU utasításai "azt hiszik", hogy ide vagy oda vannak becímezve és nem tudják, hogy fizikailag melyik lapon vannak.
Ebből a szempontból a C64 utódja, a C128 pontosan arrafelé fejlődött, amerre lehetett, abban van external MMU, plusz memória, két CPU, két videochip és a többi. A C128 egyike a legtáposabb 8-bites gépeknek, csak mivel volt benne C64 kompatibilis üzemmód is, ami kb. 95+%-os kompatibilitást adott, így nem nagyon foglalkozott senki a gép saját lehetőségeivel.