Azt érzékelem, a beszélgetésünk sok időt von el a munkámtól és a magánéletemtől. Nem dolgom egy jobb társadalmi rend kitalálása, de attól még vannak a kérdésről gondolataim. Ha sikerülne, nyilván nyomtalanul tűnnék el, „baleset” érne.
Rövidre tudom zárni a kérdést: civilnek pofa súlyba, ami önkormányzati feladat, azt az önkormányzat intézi. Civil ne akarjon padot festeni, ne akarjon jogvédeni, ne akarjon kötegedni az állami intézményekkel és a kormányzattal. Ne akarjon utat építeni. Arra ott vannak a szakemberek, ők viszont akarjanak.
Az EU meg az szimplán azért van, mert gazdasági előnyei vannak és egy 500 milliós EU jobban tudja képviselni az érdekeinket egy Kína, Oroszország, USA ellenében, mint egy 10 milliós Magyarország.
Bullshit. A 8 milliárdos világ meg jobban tudja képviselni az érdekeinket a földönkívüliekkel szemben, mint a 10 milliós Magyarország. Ugye érted, mi ezzel a baj? Az, hogy az EU nem a magyar érdekeket fogja képviselni, hanem a globális nagytőke érdekeit a fogyasztó ellenében. Ha már valakinek az érdeke érvényesül, az Németország illetve Franciaország lesz, de nem Magyarország.
Széllel szemben, hát persze. Lényegében azt mondod, nincs más, mint a beletörődés. Miért is kellene így lennie? Ami a gazdasági előnyöket illeti, a gazdasági prosperitás nem az emberi boldogság mérője, s nem is az emberi élet célja. Van összefüggés, de nem azonos a kettő. A gazdaság van az emberért, nem pedig az ember a gazdaságért. Akik a gazdaság mindenhatóságáról beszélnek, azoknak érdekük ennek a társadalmi rendnek a fenntartása, mert ők a haszonélvezői. Ők azok, akik mások munkájának gyümölcséből élnek.
Ami a végét illeti, két megjegyzésem van. Az, hogy valami összeesküvés-elmélet, semmit nem mond annak igazságtartalmáról. Van egy olyan sztereotípia, hogy ha valami konteó, az szükségképpen hamis is, de ilyen ok-okozati összefüggés nincs. A másik megjegyzésem pedig a tartalmára vonatkozik: az IMF úgy ad hitelt, hogy beleszól a belpolitikába, a kormányt egy köztes végrehajtóvá silányítja. A kormányra haragudhat a nép a megszorítások kapcsán, a tőkés láthatatlan marad. A nemzeti önrendelkezés pedig elillan.