( Nyosigomboc | 2020. 03. 26., cs - 23:05 )

Eloszor celszeru lenne, ha leulnel, es kitalalnad a szintaxisat. Nem kell mindent az elejetol a vegeig, de ugy nem kezdenem el implemetalni, hogy meg az elagazasod nem tudod hogy fog kinezni. Sajat nyelvet meg nem irtam (na jo, ilyen egyszerubb virtualis gepes interpretert igen, Brainfuckhoz, meg sajat URISC varianshoz), de jopar olyan libraryt igen, aminel kesobb jottem ra, hogy ezt nem igy szeretnem hasznalni. Ha a hasznalatat (leendo szintaxist) eloszor interpreter nelkul kitalalod - esetleg irsz benne par programot ugy, hogy meg nem tudod tenylegesen futtatni - akkor az ilyen hasznalat kozben kenyelmetlenne valo dolgok kiderulnek.

A string feleslegesen tud brainfuckot, ezt latom, hogy kesobb javitottad.

A tipusok koze felvennem a sima byte tombot. Python 2 es 3 kozott az volt az egyik lenyeges kulonbseg, hogy a 3-ban szetvalt a string a bytes-tol. Akkor jon nagyon jol, ha massal kommunikalsz (pl. soros porton vagy TCP/IP-n).

Ha nem ismered a Lisp-et, nezd meg! Keves ennyire egyszeru szintaxisu, valoban hasznalt nyelv letezik, bar a szamolas a tiedhez hasonloan nem annyira magatol ertetodo. (az sem infix)

A forraskod jelenleg nagyjabol a CJAM-mel van egy szinten olvashatosag szempontjabol. Ez nem jo, ugyanis az egy nagyon specialis celu nyelv (mellesleg az is stack alapu, csak code golfra). Igazabol ehhez kepest tenyleg nem tudom mi bajod pont a python szintaxisaval (jo, a whitespace szokatlan eleinte).