( haroldking | 2020. 03. 26., cs - 02:42 )

Ez amit írtál, igaz is meg nem is.

Igaz belőle, hogy az eddig kapott kritikák túlnyomó többsége valóban nem érdekel.

Nem igaz azonban hogy semmiféle kritika nem érdekelne engem „elvből”.

Én azért kezdtem blogolni róla, mert reméltem, kapok építő jellegű kritikákat (nem szeretem ezt a szót hogy kritika, mondjuk inkább hogy tanácsokat...) de BIZONYOS kérdésekkel kapcsolatban! BIZONYOS területeket illetően!

Sajnos azonban állandóan olyan dolgokon szívóztok amikkel kapcsolatban valóban nem akarok beleszólást engedni senkinek se, ezt elismerem őszintén. Például teljes mellszélességgel letámadtatok hogy miért RPN szintazisú a nyelvem, amikor ez „nem való” szkriptnyelvhez, nem elég modern meg más akármik. És nem értitek meg, hogy NEKEM ÉPP EZ TETSZIK!

Aztán meg jön itt a hülye szófosás hogy egyesek szerint nem is programnyelvet írok. Mert a programnyelv, az ugye a főokosok szerint csak valamiféle definíció... Teszek rá. nekem egy működősképes eszköz kell és nem filozofikus fantazmagóriákon rágódni.

Hogy compilert vagy interpretert írok? Na ezt magam se tudom. Ebben például valóban segíthetnél, hogy ezt eldöntsem! nem azt hogy mit írjak, hanem hogy minek nevezzem.

A helyzet az, hogy a forrásfájlt a programom beolvasa, majd létrehoz belőle egy belső bináris kódot. Ilyen értelemben compiler. De ez a kód NEM VÉGREHAJTHATÓ a processzor által közvetlenül! Nem futtatható! Ezt a kódot bizony egy (gyors) interpreter értelmezi! Mondhatjuk úgy, ez a bájtkód egy elképzelt virtuális számítógép gépi kódja.

Szóval egyszerre compiler és interpreter. Na ezek után döntsd el, minek a leghelyesebb nevezni, mert bevallom én magam se tudom...